Túlélve

2010 december 31. | Szerző: rybyzlyk

 

Túléltem a karácsonyt. Gondolom Te is, főleg hogy nem volt túl sok dolgod ezzel kapcsolatban.

Viszont én elmesélem, hogy szabadságom első napjától a mai napig beteg vagyok, de már jobban érzem magam. Gondolom ez azért van mert hétfőn megyek dolgozni.

Na és persze a karácsony sem volt zökkenő mentes. Mondhatnám, hogy bebizonyosodott számomra hogy ez már nem is karácsonyi ünnepek, a két szó nem fér el egymás mellett soha többé. Az ünnepek arról szólnak, hogy valaki vagy több valaki boldog és kellemesen érzi magát, de ez itt nem történt meg. A család az ugye az a közeg amit az ember nem választhat meg magának, ezért az egyes családtagokkal eltöltött ünnepek mint már azt írtam csak felesleges időtöltésnek lehet betudni. De sajnos nálunk a felejthető családtag a nagyapám. Az az önző dög, aki senkire sincs tekintettel, aki azt hiszi magáról, hogy ő a valaki, aki már majd 35 éve meg sem mozdult, hogy tegyen valamit, mert a nagyanyámat és az anyámat lehet terrorizálni a kurva foteljéből is. Minek ehez felállni. Szóval miután tönkre tette a hangulatot és a meghittséget puszta jelen létével is már csak hab volt a tortán, hogy amikor megszólalt akkor is csak a rosszindulat és a keserűség hagyta el a száját. Szóval karácsony első két napja kilőve, a következő kettőt szigorúan viszintesen töltöttük, (nem szexeltünk, ugyan nyögdécseltünk meg izzadtunk, de ez a jó kis virus miatt van, amit egy erősen fiatalkorú egyednek köszönhetünk) utána azért elmentünk beszerezni az idei évre elegendő elemózsiát és nem mindennapi nyüzsgést találtunk újra a bevásárló centrumba. Ez szintén nem érintett túl jól, mível egyébként sem vagyok egy emberbarát személyiséggel megáldva, hát még ha beteg vagyok.

Szerencsém van! Életem egyetlen párja, a nagy Ő, természetesen a legjobb természettel megáldva, szintén beteg volt egész héten. De én ezt is túl éltem, az összes nyafogást, a hisztit, hogy most melege van, most fázik, most a fejére húzza a takarót, mert szerinte azzal a tettemmel, hogy friss levegőt engedek be a házba és nem azt a virussal teli forgatagot szívom be, szánt szándékom, hogy megöljem. Pedig egy távfűtéses lakásba ahol minden csepp nedvesség felszárad a zárt ajtók mögött pár pillanat alatt, gyorsan el lehet hozni Szibériát. És senki se gondolja, hogy ha életünk párja téli kötött sapkában ül a kanapén az kevésbé szívszorító látvány, mint az emberek akik Szibériában -35 fokban is dolgozni indulnak. Nekik az a természetes, na.

Azért történtek jó dolgok is. Pl: sikerült kiolvasnom két könyvet, most kezdtem a harmadikba, láttam egy-két jó filmet (na persze nem a TV-ben, mert ott jó az nincs, vagy ha van azt már 25. éve adják minden évben). Mosásba is utol értem magam és kitakarítottunk. Persze az is az én hibám, hogy a takarító nő még nem jelent meg az ajtóba és esett neki a lakásnak. De persze legyen fiatal, kedves és ne kerüljön sokba, de keresett már takarító nőt? Nem. Már találtam úgyhogy remélem jövőre csend lesz és tisztaság.

Tehát ezek történtek az elmúlt héten, persze mondanom sem kell, hogy itt @ci hideg van és persze hogyne sajnálnálak az esti 5-6 fokok miatt.

Holnap Szilveszter, mit is mondhatnék. Természetesen itthon maradunk, mert már nem vonz a szilveszteri forgatag, meg a kinti -20 sem, nem tudok már annyit inni és nem is akarok. Itthon leszünk, megcsináljuk a kis saját partinkat. Lesz pia, kaja, szex, fogadalmak, mert azt ilyenkor divatos megtenni és akkor jövőre már el is felejthetjük őket. Végül is mindegy csak szex legyen, mert ahogy végezzük úgy kezdjük az évet, és akkor már rossz nem lehet.

Ja és van még egy meglepim, hova megyek márciusba? Barcelona! Igen, mert Ő elvisz oda. Hozok is neki még egy meleg teát.

Pá Drága

2 Nap Karácsonyig…. F1…

2010 december 22. | Szerző: rybyzlyk

 

Hajnali 4 van. És már a gép előtt. Jobb kéz alá bekészitve a kávé, köntösben, kócós (nagyon enyhe kifejezés) ülök a kanapén, az eső meg a változatosság kedvééért rendületlenül kopog az ablakon.A téma ma hajnalban adta magát. Ugyanis F1 jelentkezett.

Tudom hogy ezt most magyaráznom kell. Lássuk csak szépen sorjában.Én ugyebár egy High-Tech Girl vagyok, vagy már inkább kezdő Geek, értsd: Louis Vuitton táskák, Estee Lauder sminkek és a legújabb divat sem tud úgy lázba hozni, mint a legújabb iPhone, iPad, számitástechnikai ketyere. (annyira geek vagyok hogy at IT-s kollegák merik velem távirányitásban konfiguráltatni a routert)  Tehát ennek megfelelően rendelkezem egy ütött kopott még a legelső fajtából való iPhonnal, amelyen annak rendje és módja szerint szinkronizálva vannak az e-mailjeim, nehogy késve kapjak meg egy sürgősen 0 ás vér kell, vagy a legjobb szaloncukor recepteket, és Stahl konyhája összes gyűzteményt, nem beszélve a “ha ezt nem küldöd tovább még 17 embernek borzasztó évek várnak rád kör e-mailekről, amelyeket ugye halálosan komolyan kell venni. Tehát minden ilyet felkészülten várok.

Mivel iPhone-om nélkül egy tapodtat sem megyek, és éjjel is egymás mellett alszunk, ezért hajnalban amikor nem tudok aludni, álmatlanságomat kezelem ezzel, mire itt megpirkad én már rég mindennel napra kész vagyok.

Szóval a reggeli rutin a következő: mellettem fekvő him egyed hajnalban kipattan pisilni (nyitott ajtónál, szóval a csorgást megfelelően lehet hallani, és ez a hang garantálja hogy az életbe többet nem alszol vissza), erre riadtan megébredek, megpróbálkozom a visszaalvással, de ő visszajön, bebújik az ágyban, elfészkelődik, majd még mocorog egy kicsit és rájön hogy már nem tud visszaaludni, igy, irtó kedvesen és cukin magához húz, megszeretget, romantikusabb napokon szerelmet is vall ( persze csak akkor ha még nincs nagyon világos, sötétben instant szerelmesnek lehet belém lenni) és belemorogja a fülembe hogy akkor ő most felkel, de én csak lustizzak tovább nyugodtan. Felpattan, mackónaci felhúz pizsikére, zokni előkeres, távirányitót közben leejti, jót koppan, műanyag vizespalackot gondolná hogy kiviszi, azon is roppant kettőt hármat majd lendületes mozdulatsorral becsapja a hálószoba ajtót hogy ne zavarjanak meg az alvásban a kinti zajok.

Na. Ugye. Ennél a résznél már az esélytelenek nyugalmával konstatálom hogy én sem fogok tudni visszaaludni, (mondjuk ennyi idő után nem lep meg, és nem is idegesit, meg hát szeretem amikor szerelmet vall, úgyhogy nem akarom én ezeket a reggeleket elrontani, részt veszek a játékban) úgyhogy lehúzom a telefont a töltőről és megnézem hogy mi történt abban a 8 órában amig nem követtem a világ pulzálását.

A mai reggel is pontosan igy zajlott. Annyi különbséggel hogy a receptgyűjtemények és karácsonyi üdvözletek mellett,  érkezett egy 2 soros e-mail. F1 től.

F1: nincs köze a forma 1-hez, férfi, és azért kapta ezt a titulust mert egy időben (tán még most is) leginkább egy bizonyos kultúrából való tipusokkal hoztam össze magam, és nehéz volt őket megkülönböztetni névről, meg valamilyen sorrendet is ki kellett alakitani, úgyhogy ő kapta ezt a nevet.

Ennyit írt:

Feladó: F1

Tárgy: Boldog Karit

Levél: nem tudtam ellenállni 😉

Ennyi. Se alálírás, semmi más, semmi részletes beszámoló az elmúlt 1 hónap nulla kommunikációja után, illetve az elmúlt 1 év nulla találkozás után.

Hogy legyen így nyugodt és kiegyensúlyozott a reggelem????

Azért most le nem lehet törölni a mosolyt az arcomról 🙂

Mennem kell. Zuhany, mitvegyekfelma dilemma, ésatöbbi, melóból jelentkezem!

3 nap Karácsonyig

2010 december 21. | Szerző: rybyzlyk

 

Szép jó reggelt Bunnyka, vagyis neked már kellemes délutánt, nekem  3 nap karácsonyig, Neked meg lassan már csak 2.3.

Egy gyors összegzés:

Megvett karácsonyi ajándékok száma: 3 (de postára még nem adtam, viszont szóltam az érintetteknek, hogy várhatóan nem fog időben megérkezni, hahahah, nyilván ha majd csak 27-én jutok el a postáig…)

Meg nem vett ajándékok száma: min. 13.

Aggodalom szintje: teljes rezignáltság.

Karácsonyi menü állapota: fejben sincs meg megtervezve.

Teljesen felkészült vagyok.

Feltehetőleg azért vagyok ennyire nyugodt, mert a pasim sosem ünnepelte ezt az ünnepet, szóval hiszti és ajtócsapkodás nem lesz belőle, meg hát különbenis a legjobban az izgatja hogy mi lesz az ünnepi menü. Egyébként mindent jóízűen megesz, tehát ezt a szinte elérhetetlen elvárást meg tudom ugrani akár egy karácsonyfa formára kivágott vajaskenyér+kakaó kompozícióval. 

Éppen munkába tartok, kis késéssel ugyan, mert nem sikerült időben elérnem a metrót, mert több utca és autópálya el van árasztva kisebb nagyob vizzel, hála a napok óta tartó esőzésnek. Cukik azért az emberek mert vitorlás szerkoban nyomulnak meg gumicsizmában.Kedvemet ez a borús időjárás nem szegte, legalább nosztalgiázom picit az otthoni őszi időjárás “szépségeiről”.

Viszont a metrón láttam egy annyira szép bácsit, korosztályon felüli volt még nekem is, pedig nálam az érdeklődés átlag plusz tíz évnél kezdődik. Ez a bácsi volt azért plusz 20 is, ami ugyebár magunk közt szólva kicsit mutatná a gerontofília hajlamot. De nem. Aggodalomra nincs ok. Annyira szép meleg tejeskávé bőre volt, őszbe hajló bajuszka (nem ezt a pedert pödört magyar huszárost kell elképzelni), nyarat idéző barna szemek, markáns arcél, ragyogó fehér fogak, szemet ölelő szarkalábak és szinte gyermeki huncut mosoly. Elméletileg nem kezdenék vele semmit sem, max egy közös keresztrejtvény fejtésre vállalkoznék, viszont neki is és nekem is jó napja lesz mert hosszan mosolyogtunk egymásra. Annyira kitűnt a metrón ülő / álló leidegnyugtatózott félálomban navigáló közönségtől hogy csukott szemmel is észre vettem volna.Szóval jót mosolyogtunk és legszívesebben megölelgettem volna hogy megköszönjem ezt a kis plusz energiát.

Szóval ezek számítanak. Oda – vissza. Kis plusz, kis fűszer ami megbolondítja a szürke hétköznapokat.

És adni ilyet ugyanilyen könnyű, sosem tudhatod hogy a puszta (jelen)léteddel vajon kinek a napját teszed szebbé, elviselhetőbbé.

Káoszmentes övezet

2010 december 18. | Szerző: rybyzlyk

 

Felettéb örülök, hogy este 8-9-sőt még néha este 10 – kor is dolgozol, mert tekintve a nem kis időeltolódást legalább szépen ébren megvárod míg én is beérek “dolgozni”.

Úgyhogy most hivatalosan eláruhatom hogy én fizettem le a főnőkeidet, hogy mindig megfelelő mennyiségű munkával legyél ellátva, és lehetőleg tartson ki a munkaidőd akár éjfélig is.

(Anyámat most ne szidd, különben is ismered).

Ez a karácsonyi káosz hangulat témakör jelen helyzetemben teljesen elkerül. Először az életemben.

Egyrészt vallásilag most (sem) áll közel hozzám a téma, Jesszusz ide vagy oda, másrészt igy a világ másik felén, nagyobb mennyiségű rokonság és barátok nélkül n(s)em az igazi.  (Mondjuk a “Szeretet ünnepe” még így ideológialiag elfogadható. De hát akkor a 365-ből csak egy nap szeressünk?)

Illetve van valami szürreális abban, hogy plusz 25 fokban, teljes karácsonyi díszkivilágításban lévő pálmafák alatt, mikulásos  – vörös orrú rénszarvasos szatyrokkal rohangásszak ajándékokért.

A probléma mondjuk abban jelentkezik – az ez évi hangulat elkerülés miatt,-  külön emlékeztetőket kell írjak a telefonomba hogy azért a 18 éven aluli közeli rokonaimnak sikeresen beszerezzem a hatalmas meglepeteseket (pontos listát kaptam linkekkel)  és Jesszuszkaval (alias Posta)  még el is tudjam küldeni. Egyenlőre a 3 ajándékból még kettő hiányzik.  Hivatalosan online shopping undorom van.

Elméletem szerint a 2010-es Karácsony nálunk extrém relaxációba fog fulladni és az idegbaj szele sem fog megérinteni.

Ezek itt kérem a szürke hétköznapok. Azért az ilyen nyugalmas időszakokban kiválóan lehet elmélkedni mindenféle gondolatkísérleteken.

Például legutóbb a buszon hazafelé azon gondolkodtam, hogy vajon a társadalmi elvárások mennyire korlátozzák azt hogy hogyan “merünk” élni… hogy vajon az ember tényleg még mindig monogám?

Vagy ebben a felgyorsult világban tényleg az lenne az ideális ha 3-5 évente párt változtatnánk? (Na de akkor mi van a gyerek kérdéssel… ami önmagában egy külön blogot megérdemel)

Vajon tényleg létezik olyan házasság / kapcsolat (papír jelen esetben tényleg nem számít) ahol 3-10-20- 30 -40 -50 év alatt egyszer sem csalja meg az egyik fél a másikat?

És a leges legnagyobb kérdés: mi számít megcsalásnak? Amikor magadat csalod meg vagy a másikat?

Nyilván nem én fogom megmondani a tutit, főként nem az összes válaszra, de azért elmélkedni lehet.

(Véleményt nyilvánítani lehet, köpködni tilos. Tényleg mindenki maga tudhatja hogy neki mi a jó. Birálást meg egyenesen büntetem, mert ameddig egészen pontosan ugyanabban a szituációban nem voltunk, nem tudhatjuk hogy mi milyen és mi hogyan cselekednénk..)

Szóval maradva az első kérdésnél… illetve a másodiknál… az jutott eszembe, hogy ha esetleg több életem lenne (vallási és ezoterikus vitát most nem nyitnék), vagy egy életebe élhetnék párhuzamosan többet… akkor vajon hogy csinálnám…

Idealisztikus elképzelésem szerint, 3-5 évente valami nagyon mást kipróbálnék…

Valahogy mindig nagyon különböző pasikkal hozott össze az élet,  -meg hoztam én össze magamat-, mégis mindeggyikkel egy ideig el tudtam volna képzelni, hogy együtt élek és alkalmazkodom, letesztelem a kultúráját.

Lehetnék Indiai feleség… curry szagomat már 3 sarokra lehetne érezni… kiválóan mutatnék egy türkiz kék száriban… csuklómon henna tekeregne… és délutánonként az újszülött elefántokat nézegetném a kertecskénkben.

Lehetnék burkában rohangáló muszlim asszony, természetesen baromi modern és felvilágosult férjjel, minden reggel hálát adnék annak hogy bazira mindegy mit veszek fel, úgyis rádobom a burkát, jöhet kialvatlan szem, ráncos homlok és herpeszek a szájamon, pontosan ugyanannyira leszek csábító és szexis mint tegnap voltam.

Lehetnék mexikói kertész felesége,  – aki természetesen istenitené a nagy fehér asszonyt és minden felesleges energiáját rajtam élné ki – , nyilván mindenhonnan elkésnénk, paprikát, jalapenot, csipős fűszereket ismerik, nagy gond a kulináris élvezetekkel már nem lehet, lenne jó néhány féltestvére a gyerekeinknek, de hát egy nagy család mégiscsak szép.

Sőt vallásos zsidó családban is jól mutatnék, parókával, bokatakaró szoknyával, és a szombat beköszöntével úgy taszítanám el magamtól az összes háztartási eszközt mintha fertőző betegséget kapnél tőlük… és az is fix, hogy a szombat alatt még az ágyból se másznánk ki. ( nem alvással töltenénk az időt… érted… vagy magyarázzam?).

A fentiekben lehet nem is a pasizás a lényeg, most hogy így ezt elolvasom… hanem a más kultúra, élet helyzet, bár igaz hogy eltérő kultúrákba a legjobb bevezetést egy szerelem vagy hormonháború adhatja..

Na erre még visszatérünk…. ebédidő következik…. munkahelyi stressztől ma sem fog kihullani a hajam, és ha ilyen munka mennyiség lesz a nap hátralévő részében, akkor még megszülök egy következő bejegyzést… 🙂

Remélem időközben hazacsúszkáltál..:) Én meg most rákenek egy réteget a hónaljamra, mert kicsit mintha izzadnék ebben a 25 fokban….

Bunny Káoszban…

2010 december 18. | Szerző: rybyzlyk

 

A spontán örömszerzést szeretem, akkor igazán őszinte az emberek mosolya. Beállítani a barátaimhoz egy tepsi forró almás pitével, kinyitja az ajtót és örül neki, hisz mielőtt elindultál eszedbe jutott egy kis kedvesség, vagy elmenni egy séta után a szülőkhöz, nagyszülőkhöz és vinni egy doboz kézzel készített csokoládét vagy bármit amiről ő jutott az eszedbe, vagy csak tudod, hogy nagy szüksége lenne rá. És ez nem olyan szükség mint nekem a 42.pár cipő, mert én azt is teljes átéléssel tudom mondani és bárkinek megmagyarázni, hogy nagyon nagy “szükségem van rá”. Persze, ha vettem egy cipőt akkor nagyon nagy szükségem van hozzá egy táskára, de szerencsére táskát csak évszakonként és színenként egyet veszek, mert az mégis csak pofátlanság lenne, ha mindegyik cipőhöz választanék egy táskát. Ez sem esne nehezemre, de akkor a kettőnk által belakott három szobás lakás is kicsi lenne. (Igazából négyen lakunk benne, mert van két négylábú szőrös angyalkánk az egyik inkább ördög, és ők is igazán sok helyet foglalnak, szerintem csak megengedik, hogy velük lakjunk és néha leüljünk a helyükre.)