Káoszmentes övezet

2010 december 18. | Szerző: rybyzlyk

 

Felettéb örülök, hogy este 8-9-sőt még néha este 10 – kor is dolgozol, mert tekintve a nem kis időeltolódást legalább szépen ébren megvárod míg én is beérek “dolgozni”.

Úgyhogy most hivatalosan eláruhatom hogy én fizettem le a főnőkeidet, hogy mindig megfelelő mennyiségű munkával legyél ellátva, és lehetőleg tartson ki a munkaidőd akár éjfélig is.

(Anyámat most ne szidd, különben is ismered).

Ez a karácsonyi káosz hangulat témakör jelen helyzetemben teljesen elkerül. Először az életemben.

Egyrészt vallásilag most (sem) áll közel hozzám a téma, Jesszusz ide vagy oda, másrészt igy a világ másik felén, nagyobb mennyiségű rokonság és barátok nélkül n(s)em az igazi.  (Mondjuk a “Szeretet ünnepe” még így ideológialiag elfogadható. De hát akkor a 365-ből csak egy nap szeressünk?)

Illetve van valami szürreális abban, hogy plusz 25 fokban, teljes karácsonyi díszkivilágításban lévő pálmafák alatt, mikulásos  – vörös orrú rénszarvasos szatyrokkal rohangásszak ajándékokért.

A probléma mondjuk abban jelentkezik – az ez évi hangulat elkerülés miatt,-  külön emlékeztetőket kell írjak a telefonomba hogy azért a 18 éven aluli közeli rokonaimnak sikeresen beszerezzem a hatalmas meglepeteseket (pontos listát kaptam linkekkel)  és Jesszuszkaval (alias Posta)  még el is tudjam küldeni. Egyenlőre a 3 ajándékból még kettő hiányzik.  Hivatalosan online shopping undorom van.

Elméletem szerint a 2010-es Karácsony nálunk extrém relaxációba fog fulladni és az idegbaj szele sem fog megérinteni.

Ezek itt kérem a szürke hétköznapok. Azért az ilyen nyugalmas időszakokban kiválóan lehet elmélkedni mindenféle gondolatkísérleteken.

Például legutóbb a buszon hazafelé azon gondolkodtam, hogy vajon a társadalmi elvárások mennyire korlátozzák azt hogy hogyan “merünk” élni… hogy vajon az ember tényleg még mindig monogám?

Vagy ebben a felgyorsult világban tényleg az lenne az ideális ha 3-5 évente párt változtatnánk? (Na de akkor mi van a gyerek kérdéssel… ami önmagában egy külön blogot megérdemel)

Vajon tényleg létezik olyan házasság / kapcsolat (papír jelen esetben tényleg nem számít) ahol 3-10-20- 30 -40 -50 év alatt egyszer sem csalja meg az egyik fél a másikat?

És a leges legnagyobb kérdés: mi számít megcsalásnak? Amikor magadat csalod meg vagy a másikat?

Nyilván nem én fogom megmondani a tutit, főként nem az összes válaszra, de azért elmélkedni lehet.

(Véleményt nyilvánítani lehet, köpködni tilos. Tényleg mindenki maga tudhatja hogy neki mi a jó. Birálást meg egyenesen büntetem, mert ameddig egészen pontosan ugyanabban a szituációban nem voltunk, nem tudhatjuk hogy mi milyen és mi hogyan cselekednénk..)

Szóval maradva az első kérdésnél… illetve a másodiknál… az jutott eszembe, hogy ha esetleg több életem lenne (vallási és ezoterikus vitát most nem nyitnék), vagy egy életebe élhetnék párhuzamosan többet… akkor vajon hogy csinálnám…

Idealisztikus elképzelésem szerint, 3-5 évente valami nagyon mást kipróbálnék…

Valahogy mindig nagyon különböző pasikkal hozott össze az élet,  -meg hoztam én össze magamat-, mégis mindeggyikkel egy ideig el tudtam volna képzelni, hogy együtt élek és alkalmazkodom, letesztelem a kultúráját.

Lehetnék Indiai feleség… curry szagomat már 3 sarokra lehetne érezni… kiválóan mutatnék egy türkiz kék száriban… csuklómon henna tekeregne… és délutánonként az újszülött elefántokat nézegetném a kertecskénkben.

Lehetnék burkában rohangáló muszlim asszony, természetesen baromi modern és felvilágosult férjjel, minden reggel hálát adnék annak hogy bazira mindegy mit veszek fel, úgyis rádobom a burkát, jöhet kialvatlan szem, ráncos homlok és herpeszek a szájamon, pontosan ugyanannyira leszek csábító és szexis mint tegnap voltam.

Lehetnék mexikói kertész felesége,  – aki természetesen istenitené a nagy fehér asszonyt és minden felesleges energiáját rajtam élné ki – , nyilván mindenhonnan elkésnénk, paprikát, jalapenot, csipős fűszereket ismerik, nagy gond a kulináris élvezetekkel már nem lehet, lenne jó néhány féltestvére a gyerekeinknek, de hát egy nagy család mégiscsak szép.

Sőt vallásos zsidó családban is jól mutatnék, parókával, bokatakaró szoknyával, és a szombat beköszöntével úgy taszítanám el magamtól az összes háztartási eszközt mintha fertőző betegséget kapnél tőlük… és az is fix, hogy a szombat alatt még az ágyból se másznánk ki. ( nem alvással töltenénk az időt… érted… vagy magyarázzam?).

A fentiekben lehet nem is a pasizás a lényeg, most hogy így ezt elolvasom… hanem a más kultúra, élet helyzet, bár igaz hogy eltérő kultúrákba a legjobb bevezetést egy szerelem vagy hormonháború adhatja..

Na erre még visszatérünk…. ebédidő következik…. munkahelyi stressztől ma sem fog kihullani a hajam, és ha ilyen munka mennyiség lesz a nap hátralévő részében, akkor még megszülök egy következő bejegyzést… 🙂

Remélem időközben hazacsúszkáltál..:) Én meg most rákenek egy réteget a hónaljamra, mert kicsit mintha izzadnék ebben a 25 fokban….