Előszőr is amikor ideges az ember elkezdenek kihalni az agysejtjei, és hamár valamitől ki kell halniuk az az alkohol legyen ne a stressz. Másodszor ráncosodni lehet tőle és öregszik a bőröm is.

Szerinted melyiket szeretném magamnak, hát ez az egyiket sem.

Nem is volt baj addig amíg nem kezdtem el szépen csendben dolgozgatni a tegnapi nap folyamán. Viszonylag korán hazaindultam, elengedtem a fülem mellett egy-két értelmetlen telefont is és kit érdekel, hogy rossz helyre könyvel a könyvelő robot (hozzá tenném ezek igazi emberek csak még itt maradtak a szoci világból és azt hiszik még mindig 1975 van, ezért se gondolkozni, se felvenni az életritmust nem kell). Szóval elégedetten haza megyek, megcsinálom bokros teendőimet, mosok, ágyat húzok, kaját készítek, stb. A ház Ura elmegy szórakozni a haverjaival, én leülök TV-t nézni kis forró teámmal, egy cigi és a teába véletlen belelöttyintődött kis alkohol, ups.

Végeredmény: egy teljesen átlagos nap. Remek, egész jól kezdődik, gondoltam.

Na de ma: tegnap halaszthatatlan és igencsak fontos “két hete még nem tudott” dolgot elintézek a kollégámnak, hogy mára azért ő is csak nyugodjon meg, mert eldöntöttem, hogy segítőkész és kedves is leszek és nem rögtön nézem a dolgok rossz oldalát és nem ordítom le a haját csökkent inteligencia hányadossal rendelkező kollégáimnak. Szóval ezért és csak ezért tegnap ráfeszülök a kérdésre, többször egyeztetvén hogy akkor ez így meg úgy o.k.? O.k.

Erre ma csak sikerült felbasznia ennek a kreténnek, hát most nem o.k. az o.k., és még kéne ez+az. Szerinted nem küldöm el a szőrös picsába az ilyet.

Stratégia törölve, sokkal jobban érzem magam, ha adott pillanatba elmagyarázom szárított lepke agyúaknak, hogy mi merre és jól gondolja meg, hogy még mit tartogat nekem a jövőben és szedje össze magát. Gondolhatod, ezt+azt nem kapja meg, ez nem egy kupleráj, ahol extra kéréseket azonnal plussz felár ellenében teljesítünk. Vársz egy hónapot apukám és addig is lesz időd gondolkozni.

És a házi robotoknak is elmondom, hogy mit meg merre és ha már nem kell gondolkoznia mert már mindent megtettek helyettük akkor legalább a szemét használja rendeltetésének megfelelően és szimplán seggnyalásból nem lehet produktumot lerakni az asztalra.

Végül is így még mindig terven belül vagyok, hisz kiadom magam és nem őrlődik bennem a sok stressz így nem kell félnem hogy hamar megöregszem és ráncos leszek és az agysejteim is viszonylag nagy számban megmaradnak.

Különben is tegnap is és ma is problémáim voltak a reggeli teendők közé beszorított igencsak időre elvégezendő dologgal, ami mint tudjuk az el nem engedés, a magunkban tartás problémája. Hát mióta kiadtam megam rendeződött a bélműködésem, már légtelenítettem is. Még az kéne bennt ragadjon. Nincs nekem így is elég bajom azzal a +12 kilóval amit nyolc nap zabálással és nyolc nap heréskedéssel sikerült felszednem.

És a szexulális életemről nem is beszélve, hisz ha fel vagy fújódva azért csak nem adod meg magad nehogy véletlen kidurranjon a lufi a nagy nyomkodásba.

Ha már itt tartunk, én mint nagy rajongója a szexnek, mint “very important thing in my life”, természetesen az évet is így kezdtük és még mivel? Igen a mikulás visszatért. Még szerencse, hogy reggel korábban keltünk.

Szóval, kénytelen vagyok elmesélni, mert még nem tudsz erről, hogy szexszomniám van. A teljesség kedvéért kimásolnám a meghatározását mielőtt azt hiszed idén is csak rosszabb lesz a helyzet mentális állapotomat nézve.

Szexomnia: önkielégítés és szex mélyalvás közben.

Ezt a diganózist én is csak pár napja tudom, kedvenc tudományos és valóban tudományos újságomból (nem Blikk nők, meg Hölgyvilág, meg ilyenekből). Ha már kiröhögted magad leírnék egy rövidke történetet, amin persze a barátaim még mindig sírva röhögnek néha szánalmas bociszemekkel néznek rám, de mindegy elmesélem.

Tehát egyik reggelen felkelek, nagyokat nyújtózkodok kedvesen mosolygok a nagy Ő-re, megjön a hangom is. Ő várakozóan néz rám, de benne van a beszélgetésbe és kedvesen válaszolgat. Egyszer csak neki szegezem a kérdést, hogy hol van a pizsi alsóm, mire Ő lázasan elkezd mesélni hiszen már alig várta ezt a kérdést.

Reggel már alig várja, hogy beszámolhasson az éjszakai megpróbáltatásokról és megkapja megérdemelt jutalmát, hiszen egy hős volt. Nem keltett fel és nem állított szembe az ágaskodó nemesebb felével.

Elnevetgéltünk a történteken, de azért belegondoltam mi van ha egyszer máshol kell aludnom, egy vezetői tréningen vagy csak úgy hozza a sors. Szóval ezért nem vicces akármennyire is röhögsz most. Arról nem is beszélve, hogy ez nem az első alkalom csak még soha sem tartott ilyen sokáig és idág sem jutottam még el. Biztos átléptünk egy határt, és beljebb került a bizalom körben, de erről majd legközelebb.

Addig is jó reggelt.

Megnyugtatásul közlöm, igen megkapta a jutalmát nem is egyszer 🙂

Pá

Tegnap előtt eldöntöttem, hogy nem nem maradok benn fél- nyolcig, kilencig, tízig a munkahelyemen és csak azért is elmegyek a karácsonyi forgatagba vásárolni valami ajándékot. Oda jutottam, hogy kifosztottam egy könyvesboltot, de azt mind én olvasom majd el. Hehehe.

Tehát most ott tartok, hogy sehol. Hát hol itt az igazság?

Nem bírom én ezt a stresszt. Miért kell mindig azon gondolkoznom, hogy ki minek örülne a legjobban karácsonykor, de ne legyen egy vagyon se, mert ha mégsem tetszik neki vagy megunja három nap alatt akkor ne bántson a dolog, hogy félre rakja. Na mindegy.

Különben is szerintem ez az ünnep akkor jó amikor gyerekek vagyunk és meglátjuk a fát amit az Angyalka vagy kinek mi vagy ki díszített fel és alatta telis tele szép ajándékokkal amit a legjobb szándékunk szerint is magunkévá tudunk, mert telhetetlenek vagyunk. Megelégedtünk azzal a ténnyel, hogy az Angyalka intézkedik az ajándékok felől és neki sokkal több ideje van elmenni vásárolni, úgyhogy szerintem menjen ő. Különben is miért várjuk meg mi felnőttek a Karácsonyt és egyéb közünnepeket, hogy adhassunk vagy szeressünk. Ott van az egész év. Akkor is a szeretteinkkel vagyunk, egész évben meglátogathatjuk őket, megvendégelhetjük őket, felhívhatjuk őket és akit nem kerestünk egy évig azt Karácsonykor minek hívjuk? Ettől olyan álszent lesz az egész. Az az igazság, hogy Nekem se időm se kedvem nincs jópofizni, tehát aki nem volt fontos év közben erre a három napra sem lesz az.

Csapongok, mint a gondolatok a fejembe, ez itt a vég. Elfáradtam, és idén még nyaralni sem voltam, kéne egy kis pihenés. Álmos is vagyok, pedig lúgosítunk, ami elvileg egy kicsit jobban feldobja a szervezetet, ami normál állapotban érezhető is. De most álmos vagyok, fáradt vagyok, kicsi vagyok és qrva nagy, sötét karika jelzi a szemem alatt, hogy aludnom kéne néha-néha, a ráncaim is visszajöttek, pedig próbáltam a legalaposabban eltüntetni, egész évben kenegettem egy viszonylag néző pont kérdése, de nem drága krémmel, ami segített is. De mióta rabszolga sorba léptem visszafejlődött. Tényleg lehet gyűjthetnénk nekem is, mint Izaurának.

Most, hogy kifolyt a bal szemem, mert már az is külön fárad el, tőlem teljesen független életet élnek az alkatrészeim, szóval felvettem a kis szemüvegemet, ami nyugtatja a szemem, mert ez cilinderes, meg így csiszolt meg úgy csiszolt, ennyi pénzért lehet is. Szóval rájöttem, hogy a 15 év hozadéka lehet a szemüveg is, merthát ez is korral jár, pedig azt mondják a szex még a látásra is jó, de lehet nekem már elindult a visszavezető úton, mert már túl sokat “láttam”.

Így az év vége felé, főleg a pénzügyi év vége felé lassan úgy érzem, hogy kezdhetném az aktuális bejegyzéseimet olyan Briget Jones-osan. Felszedett kilók száma (mert egész nap itt ülök az előnyösebb felemen és ugye ez még senkit sem fogyasztott le), elszívott cigi (ezzel csak az a szerencsém, hogy még erős vagyok és még mindig csak otthon gyújtok rá, persze egyre rövidebb időközönként), alkohol (az este csak-csak jól esik az az újnyi akármi). Az alkohol kérdés azért necces ünnepek közeledtével, mert az ember csak kap egy-egy üveg piát. Erről jut eszembe, egyszer volt hol nem volt még kapcsolatunk elején a nagy Ő-vel a hűtőnk a kövekező képet mutatott. Az első két emeletre bezsúfoltunk mindent ami ehető és gyorsan kész van, esetleg egy-két dobozt, mert Anyu főz. Utána egy sor bor meg még egy, mert minden színből, fajtából legalább két üveg, sose lehet tudni ki jön át, a felső sorban a koktél készítéshez bármi, nemes, nem nemes, de nagyon alkoholos. Visszanézve ez elég gáz, rájöttem, hogy aki hozzánk látogatott abban az időben berúgni betudott, de enni egy igazán magyarosat, na azt nem.

Mielőtt valaki el kezdene ítélkezni, hogy állítólagosan véresre dolgozom magam, de mégis van időm gigahosszú bejegyzéseket írni, elköszönök.

Pá Drágáim