Szép jó reggelt Bunnyka, vagyis neked már kellemes délutánt, nekem 3 nap karácsonyig, Neked meg lassan már csak 2.3.
Egy gyors összegzés:
Megvett karácsonyi ajándékok száma: 3 (de postára még nem adtam, viszont szóltam az érintetteknek, hogy várhatóan nem fog időben megérkezni, hahahah, nyilván ha majd csak 27-én jutok el a postáig…)
Meg nem vett ajándékok száma: min. 13.
Aggodalom szintje: teljes rezignáltság.
Karácsonyi menü állapota: fejben sincs meg megtervezve.
Teljesen felkészült vagyok.
Feltehetőleg azért vagyok ennyire nyugodt, mert a pasim sosem ünnepelte ezt az ünnepet, szóval hiszti és ajtócsapkodás nem lesz belőle, meg hát különbenis a legjobban az izgatja hogy mi lesz az ünnepi menü. Egyébként mindent jóízűen megesz, tehát ezt a szinte elérhetetlen elvárást meg tudom ugrani akár egy karácsonyfa formára kivágott vajaskenyér+kakaó kompozícióval.
Éppen munkába tartok, kis késéssel ugyan, mert nem sikerült időben elérnem a metrót, mert több utca és autópálya el van árasztva kisebb nagyob vizzel, hála a napok óta tartó esőzésnek. Cukik azért az emberek mert vitorlás szerkoban nyomulnak meg gumicsizmában.Kedvemet ez a borús időjárás nem szegte, legalább nosztalgiázom picit az otthoni őszi időjárás “szépségeiről”.
Viszont a metrón láttam egy annyira szép bácsit, korosztályon felüli volt még nekem is, pedig nálam az érdeklődés átlag plusz tíz évnél kezdődik. Ez a bácsi volt azért plusz 20 is, ami ugyebár magunk közt szólva kicsit mutatná a gerontofília hajlamot. De nem. Aggodalomra nincs ok. Annyira szép meleg tejeskávé bőre volt, őszbe hajló bajuszka (nem ezt a pedert pödört magyar huszárost kell elképzelni), nyarat idéző barna szemek, markáns arcél, ragyogó fehér fogak, szemet ölelő szarkalábak és szinte gyermeki huncut mosoly. Elméletileg nem kezdenék vele semmit sem, max egy közös keresztrejtvény fejtésre vállalkoznék, viszont neki is és nekem is jó napja lesz mert hosszan mosolyogtunk egymásra. Annyira kitűnt a metrón ülő / álló leidegnyugtatózott félálomban navigáló közönségtől hogy csukott szemmel is észre vettem volna.Szóval jót mosolyogtunk és legszívesebben megölelgettem volna hogy megköszönjem ezt a kis plusz energiát.
Szóval ezek számítanak. Oda – vissza. Kis plusz, kis fűszer ami megbolondítja a szürke hétköznapokat.
És adni ilyet ugyanilyen könnyű, sosem tudhatod hogy a puszta (jelen)léteddel vajon kinek a napját teszed szebbé, elviselhetőbbé.
3 nap Karácsonyig
2010 december 21. | Szerző: rybyzlyk
Szép jó reggelt Bunnyka, vagyis neked már kellemes délutánt, nekem 3 nap karácsonyig, Neked meg lassan már csak 2.3.
Egy gyors összegzés:
Megvett karácsonyi ajándékok száma: 3 (de postára még nem adtam, viszont szóltam az érintetteknek, hogy várhatóan nem fog időben megérkezni, hahahah, nyilván ha majd csak 27-én jutok el a postáig…)
Meg nem vett ajándékok száma: min. 13.
Aggodalom szintje: teljes rezignáltság.
Karácsonyi menü állapota: fejben sincs meg megtervezve.
Teljesen felkészült vagyok.
Feltehetőleg azért vagyok ennyire nyugodt, mert a pasim sosem ünnepelte ezt az ünnepet, szóval hiszti és ajtócsapkodás nem lesz belőle, meg hát különbenis a legjobban az izgatja hogy mi lesz az ünnepi menü. Egyébként mindent jóízűen megesz, tehát ezt a szinte elérhetetlen elvárást meg tudom ugrani akár egy karácsonyfa formára kivágott vajaskenyér+kakaó kompozícióval.
Éppen munkába tartok, kis késéssel ugyan, mert nem sikerült időben elérnem a metrót, mert több utca és autópálya el van árasztva kisebb nagyob vizzel, hála a napok óta tartó esőzésnek. Cukik azért az emberek mert vitorlás szerkoban nyomulnak meg gumicsizmában.Kedvemet ez a borús időjárás nem szegte, legalább nosztalgiázom picit az otthoni őszi időjárás “szépségeiről”.
Viszont a metrón láttam egy annyira szép bácsit, korosztályon felüli volt még nekem is, pedig nálam az érdeklődés átlag plusz tíz évnél kezdődik. Ez a bácsi volt azért plusz 20 is, ami ugyebár magunk közt szólva kicsit mutatná a gerontofília hajlamot. De nem. Aggodalomra nincs ok. Annyira szép meleg tejeskávé bőre volt, őszbe hajló bajuszka (nem ezt a pedert pödört magyar huszárost kell elképzelni), nyarat idéző barna szemek, markáns arcél, ragyogó fehér fogak, szemet ölelő szarkalábak és szinte gyermeki huncut mosoly. Elméletileg nem kezdenék vele semmit sem, max egy közös keresztrejtvény fejtésre vállalkoznék, viszont neki is és nekem is jó napja lesz mert hosszan mosolyogtunk egymásra. Annyira kitűnt a metrón ülő / álló leidegnyugtatózott félálomban navigáló közönségtől hogy csukott szemmel is észre vettem volna.Szóval jót mosolyogtunk és legszívesebben megölelgettem volna hogy megköszönjem ezt a kis plusz energiát.
Szóval ezek számítanak. Oda – vissza. Kis plusz, kis fűszer ami megbolondítja a szürke hétköznapokat.
És adni ilyet ugyanilyen könnyű, sosem tudhatod hogy a puszta (jelen)léteddel vajon kinek a napját teszed szebbé, elviselhetőbbé.
Oldal ajánlása emailben
X