Tegnap előtt eldöntöttem, hogy nem nem maradok benn fél- nyolcig, kilencig, tízig a munkahelyemen és csak azért is elmegyek a karácsonyi forgatagba vásárolni valami ajándékot. Oda jutottam, hogy kifosztottam egy könyvesboltot, de azt mind én olvasom majd el. Hehehe.
Tehát most ott tartok, hogy sehol. Hát hol itt az igazság?
Nem bírom én ezt a stresszt. Miért kell mindig azon gondolkoznom, hogy ki minek örülne a legjobban karácsonykor, de ne legyen egy vagyon se, mert ha mégsem tetszik neki vagy megunja három nap alatt akkor ne bántson a dolog, hogy félre rakja. Na mindegy.
Különben is szerintem ez az ünnep akkor jó amikor gyerekek vagyunk és meglátjuk a fát amit az Angyalka vagy kinek mi vagy ki díszített fel és alatta telis tele szép ajándékokkal amit a legjobb szándékunk szerint is magunkévá tudunk, mert telhetetlenek vagyunk. Megelégedtünk azzal a ténnyel, hogy az Angyalka intézkedik az ajándékok felől és neki sokkal több ideje van elmenni vásárolni, úgyhogy szerintem menjen ő. Különben is miért várjuk meg mi felnőttek a Karácsonyt és egyéb közünnepeket, hogy adhassunk vagy szeressünk. Ott van az egész év. Akkor is a szeretteinkkel vagyunk, egész évben meglátogathatjuk őket, megvendégelhetjük őket, felhívhatjuk őket és akit nem kerestünk egy évig azt Karácsonykor minek hívjuk? Ettől olyan álszent lesz az egész. Az az igazság, hogy Nekem se időm se kedvem nincs jópofizni, tehát aki nem volt fontos év közben erre a három napra sem lesz az.
A spontán örömszerzést szeretem, akkor igazán őszinte az emberek mosolya. Beállítani a barátaimhoz egy tepsi forró almás pitével, kinyitja az ajtót és örül neki, hisz mielőtt elindultál eszedbe jutott egy kis kedvesség, vagy elmenni egy séta után a szülőkhöz, nagyszülőkhöz és vinni egy doboz kézzel készített csokoládét vagy bármit amiről ő jutott az eszedbe, vagy csak tudod, hogy nagy szüksége lenne rá. És ez nem olyan szükség mint nekem a 42.pár cipő, mert én azt is teljes átéléssel tudom mondani és bárkinek megmagyarázni, hogy nagyon nagy “szükségem van rá”. Persze, ha vettem egy cipőt akkor nagyon nagy szükségem van hozzá egy táskára, de szerencsére táskát csak évszakonként és színenként egyet veszek, mert az mégis csak pofátlanság lenne, ha mindegyik cipőhöz választanék egy táskát. Ez sem esne nehezemre, de akkor a kettőnk által belakott három szobás lakás is kicsi lenne. (Igazából négyen lakunk benne, mert van két négylábú szőrös angyalkánk az egyik inkább ördög, és ők is igazán sok helyet foglalnak, szerintem csak megengedik, hogy velük lakjunk és néha leüljünk a helyükre.)
Csapongok, mint a gondolatok a fejembe, ez itt a vég. Elfáradtam, és idén még nyaralni sem voltam, kéne egy kis pihenés. Álmos is vagyok, pedig lúgosítunk, ami elvileg egy kicsit jobban feldobja a szervezetet, ami normál állapotban érezhető is. De most álmos vagyok, fáradt vagyok, kicsi vagyok és qrva nagy, sötét karika jelzi a szemem alatt, hogy aludnom kéne néha-néha, a ráncaim is visszajöttek, pedig próbáltam a legalaposabban eltüntetni, egész évben kenegettem egy viszonylag néző pont kérdése, de nem drága krémmel, ami segített is. De mióta rabszolga sorba léptem visszafejlődött. Tényleg lehet gyűjthetnénk nekem is, mint Izaurának.
Most, hogy kifolyt a bal szemem, mert már az is külön fárad el, tőlem teljesen független életet élnek az alkatrészeim, szóval felvettem a kis szemüvegemet, ami nyugtatja a szemem, mert ez cilinderes, meg így csiszolt meg úgy csiszolt, ennyi pénzért lehet is. Szóval rájöttem, hogy a 15 év hozadéka lehet a szemüveg is, merthát ez is korral jár, pedig azt mondják a szex még a látásra is jó, de lehet nekem már elindult a visszavezető úton, mert már túl sokat “láttam”.
Így az év vége felé, főleg a pénzügyi év vége felé lassan úgy érzem, hogy kezdhetném az aktuális bejegyzéseimet olyan Briget Jones-osan. Felszedett kilók száma (mert egész nap itt ülök az előnyösebb felemen és ugye ez még senkit sem fogyasztott le), elszívott cigi (ezzel csak az a szerencsém, hogy még erős vagyok és még mindig csak otthon gyújtok rá, persze egyre rövidebb időközönként), alkohol (az este csak-csak jól esik az az újnyi akármi). Az alkohol kérdés azért necces ünnepek közeledtével, mert az ember csak kap egy-egy üveg piát. Erről jut eszembe, egyszer volt hol nem volt még kapcsolatunk elején a nagy Ő-vel a hűtőnk a kövekező képet mutatott. Az első két emeletre bezsúfoltunk mindent ami ehető és gyorsan kész van, esetleg egy-két dobozt, mert Anyu főz. Utána egy sor bor meg még egy, mert minden színből, fajtából legalább két üveg, sose lehet tudni ki jön át, a felső sorban a koktél készítéshez bármi, nemes, nem nemes, de nagyon alkoholos. Visszanézve ez elég gáz, rájöttem, hogy aki hozzánk látogatott abban az időben berúgni betudott, de enni egy igazán magyarosat, na azt nem.
Mielőtt valaki el kezdene ítélkezni, hogy állítólagosan véresre dolgozom magam, de mégis van időm gigahosszú bejegyzéseket írni, elköszönök.
Bunny Káoszban…
2010 december 18. | Szerző: rybyzlyk
Tegnap előtt eldöntöttem, hogy nem nem maradok benn fél- nyolcig, kilencig, tízig a munkahelyemen és csak azért is elmegyek a karácsonyi forgatagba vásárolni valami ajándékot. Oda jutottam, hogy kifosztottam egy könyvesboltot, de azt mind én olvasom majd el. Hehehe.
Tehát most ott tartok, hogy sehol. Hát hol itt az igazság?
Nem bírom én ezt a stresszt. Miért kell mindig azon gondolkoznom, hogy ki minek örülne a legjobban karácsonykor, de ne legyen egy vagyon se, mert ha mégsem tetszik neki vagy megunja három nap alatt akkor ne bántson a dolog, hogy félre rakja. Na mindegy.
Különben is szerintem ez az ünnep akkor jó amikor gyerekek vagyunk és meglátjuk a fát amit az Angyalka vagy kinek mi vagy ki díszített fel és alatta telis tele szép ajándékokkal amit a legjobb szándékunk szerint is magunkévá tudunk, mert telhetetlenek vagyunk. Megelégedtünk azzal a ténnyel, hogy az Angyalka intézkedik az ajándékok felől és neki sokkal több ideje van elmenni vásárolni, úgyhogy szerintem menjen ő. Különben is miért várjuk meg mi felnőttek a Karácsonyt és egyéb közünnepeket, hogy adhassunk vagy szeressünk. Ott van az egész év. Akkor is a szeretteinkkel vagyunk, egész évben meglátogathatjuk őket, megvendégelhetjük őket, felhívhatjuk őket és akit nem kerestünk egy évig azt Karácsonykor minek hívjuk? Ettől olyan álszent lesz az egész. Az az igazság, hogy Nekem se időm se kedvem nincs jópofizni, tehát aki nem volt fontos év közben erre a három napra sem lesz az.
A spontán örömszerzést szeretem, akkor igazán őszinte az emberek mosolya. Beállítani a barátaimhoz egy tepsi forró almás pitével, kinyitja az ajtót és örül neki, hisz mielőtt elindultál eszedbe jutott egy kis kedvesség, vagy elmenni egy séta után a szülőkhöz, nagyszülőkhöz és vinni egy doboz kézzel készített csokoládét vagy bármit amiről ő jutott az eszedbe, vagy csak tudod, hogy nagy szüksége lenne rá. És ez nem olyan szükség mint nekem a 42.pár cipő, mert én azt is teljes átéléssel tudom mondani és bárkinek megmagyarázni, hogy nagyon nagy “szükségem van rá”. Persze, ha vettem egy cipőt akkor nagyon nagy szükségem van hozzá egy táskára, de szerencsére táskát csak évszakonként és színenként egyet veszek, mert az mégis csak pofátlanság lenne, ha mindegyik cipőhöz választanék egy táskát. Ez sem esne nehezemre, de akkor a kettőnk által belakott három szobás lakás is kicsi lenne. (Igazából négyen lakunk benne, mert van két négylábú szőrös angyalkánk az egyik inkább ördög, és ők is igazán sok helyet foglalnak, szerintem csak megengedik, hogy velük lakjunk és néha leüljünk a helyükre.)
Csapongok, mint a gondolatok a fejembe, ez itt a vég. Elfáradtam, és idén még nyaralni sem voltam, kéne egy kis pihenés. Álmos is vagyok, pedig lúgosítunk, ami elvileg egy kicsit jobban feldobja a szervezetet, ami normál állapotban érezhető is. De most álmos vagyok, fáradt vagyok, kicsi vagyok és qrva nagy, sötét karika jelzi a szemem alatt, hogy aludnom kéne néha-néha, a ráncaim is visszajöttek, pedig próbáltam a legalaposabban eltüntetni, egész évben kenegettem egy viszonylag néző pont kérdése, de nem drága krémmel, ami segített is. De mióta rabszolga sorba léptem visszafejlődött. Tényleg lehet gyűjthetnénk nekem is, mint Izaurának.
Most, hogy kifolyt a bal szemem, mert már az is külön fárad el, tőlem teljesen független életet élnek az alkatrészeim, szóval felvettem a kis szemüvegemet, ami nyugtatja a szemem, mert ez cilinderes, meg így csiszolt meg úgy csiszolt, ennyi pénzért lehet is. Szóval rájöttem, hogy a 15 év hozadéka lehet a szemüveg is, merthát ez is korral jár, pedig azt mondják a szex még a látásra is jó, de lehet nekem már elindult a visszavezető úton, mert már túl sokat “láttam”.
Így az év vége felé, főleg a pénzügyi év vége felé lassan úgy érzem, hogy kezdhetném az aktuális bejegyzéseimet olyan Briget Jones-osan. Felszedett kilók száma (mert egész nap itt ülök az előnyösebb felemen és ugye ez még senkit sem fogyasztott le), elszívott cigi (ezzel csak az a szerencsém, hogy még erős vagyok és még mindig csak otthon gyújtok rá, persze egyre rövidebb időközönként), alkohol (az este csak-csak jól esik az az újnyi akármi). Az alkohol kérdés azért necces ünnepek közeledtével, mert az ember csak kap egy-egy üveg piát. Erről jut eszembe, egyszer volt hol nem volt még kapcsolatunk elején a nagy Ő-vel a hűtőnk a kövekező képet mutatott. Az első két emeletre bezsúfoltunk mindent ami ehető és gyorsan kész van, esetleg egy-két dobozt, mert Anyu főz. Utána egy sor bor meg még egy, mert minden színből, fajtából legalább két üveg, sose lehet tudni ki jön át, a felső sorban a koktél készítéshez bármi, nemes, nem nemes, de nagyon alkoholos. Visszanézve ez elég gáz, rájöttem, hogy aki hozzánk látogatott abban az időben berúgni betudott, de enni egy igazán magyarosat, na azt nem.
Mielőtt valaki el kezdene ítélkezni, hogy állítólagosan véresre dolgozom magam, de mégis van időm gigahosszú bejegyzéseket írni, elköszönök.
Pá Drágáim
Oldal ajánlása emailben
X