Rybyzlyk
.... két középiskolai barátnő újra együtt, 15...

Tényleg tudjuk, hogyan kell a boldogsággal bánni?

2011 május 3. | Szerző:

 Drága Barátném, ne félj nem kerütlem érvágós hangulatomba, nem jött ki rajtam a tavaszi depi a téli után. Sőt mostanában a sok napsütés hatására egyre feljebb küzdöm magam a magabiztosság ranglétráján. Sokat dob rajtam az a sok bók is amit itt-ott kapok. Viszont olvastam valamit, ami nagyon elgondolkodtatott. Le is írom, ne félj nem lesz folytatásos teleregény hosszúságú csak egy pár sor:


Meztelenül fekszik az asszony, fekete hajtincsét két újja közé fogja, azzal cirógatja a fiú mellkasát. Dániel úgy érzi pajkos mókusok szaladgálnak testén. Amikor az asszony annak előtte az ölébe engedte, csak egyet rándult benne, s máris megindultak a rohanó patakok. Az alacsony és magas hegyekről alázúduló vízesések, alighanem a bennük lakozó ismeretlen istenséggel együtt. Talán hozzájuk szól az asszony sóhaja, vagy a fiúhoz, aki még nem tud a saját testével, a gyönyörrel bánni, egyre azt ismételgeti, gyönyörű volt.


Monoszlóy Dezső: A szerelem öt évszaka



Hát most mond nem olyanok vagyunk néha, mint Dániel? Hajszoljuk az életet, szeretünk, vágyunk és akarunk és amikor ott áll előttünk vágyaink tárgya vagy Ő, nem tudjuk mit csináljunk vele és gyorsan magunkévá tesszük? Nem éljük meg a pillanatot, mert nem akarjuk, hogy elrepüljön. Máskor meg olyanok vagyunk, mint az asszony, aki elhúzza a gyönyöröket, mert nem tudhatuk mikor lesz benne újra részünk? Mert azt gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot, mert egy idő után az a közhely sem számít, hogy a remény hal meg utoljára. Most joggal húzhatod félre a kis piszét, és mormoghatsz alatta, hogy mi baja van ennek a lánynak? Megnyugtatlak, úgy érzem hogy mi nagyon jó úton vagyunk ahoz, hogy megtaláljuk az arany középutat, és kellenek azok a hullámvölgyek, hogy kordában tudjuk tartani a nagy szabadságunkat.


Drága Barátném nem magunkra gondoltam, hanem arra a sok nőre és férfira akik körülöttünk élnek. Azokra, akik keresik a gyönyört, a boldogságot, a megértést, a társat. Azokra a férfiakra, akikkel módomban áll beszélgetni azon a bizonyos társkeresőn és azokra a nőkre akikkel a pasimnak áll módjába beszélgetni. Tudom, hogy most arra számítottál, hogy áradozni fogok, hogy ennyi meg annyi pasit fűzem be, ápoltam a nemzetközi kapcsolatokat, a világ különböző táján szereztem szállásokat, stb. Nem akarlak elszomorítani, bevallom ilyen is van és majd meg is osztom veled, de sokkal jobban elgondolkoztatott, hogy milyen életek vannak.

Csak nagy vonalakba, mert nem szeretnék több ezer soron keresztül untatni senkit. Vannak a házasságban élők, vannak az egyedül élők és vannak a csalódottak, akik most édes bosszút esküdtek az ellenkező nem ellen. Egy közös van bennük, 90%-uk hazugságban él és van aki már magának is hazudik. És bárkinek, aki siránkozva, kétségbe esve, bosszúsan, elkeseredve neki kezdene több sorban, hogy milyen szerencsétlen, hogy megromlott a kapcsolata, házassága, élete figyelmébe ajánlanék még egy idézetet:

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben – soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van. (Richard Bach)


Milőtt kitárjuk az életünket egy vadidegen ember előtt és leírjuk különböző jelzők használatával a társunkat, kapcsolatainkat, a helyzetet amibe pillanatnyilag bele kerültünk, kérdezzük meg magunktól, hogy – és én mit tettem azért, hogy ne jussunk el idáig? Próbáljuk meg megválaszolni, de ha nem lesz benne az, hogy őszintén elmondtam a társamnak, hogy mit érzek, mire vágyom, mik az álmaim és én hogy gondolom kettőnk kapcsolatát, akkor higyjük el, hogy nem tettünk érte semmit. Ha nem tudunk őszinték lenni a társsal akit választottunk, ha nem bízunk meg benne, ha olyannak kell mutatni magunkat, amilyenek igazából nem vagyunk és félünk, ha megismernek elhagynak, akkor az egész életünk egy hazugsággá válik. Egy olyan darabbá, aminek soha sincs vége, egy igazi tragikomédiává. Reggel úgy kelünk fel, hogy már stresszesek vagyunk, mert ha nyitva van a szemünk többé nem álmodunk, nem álmodjuk, hogy minden kerek körülöttünk. Felkelünk a kőkemény valóságba és ha nem nyújt biztonságot a négy fal, a társunk ölelő karja, megértő tekintete akkor soha nem lesz kerek semmi, mert szerintem ha otthon megvan az egyensúly akkor mindent meg lehet oldani. Akkor (már bocsánat), de le van szarva a világ, mert engem otthon várnak, szeretnek, támogatnak, és reggel úgy ébred mellettem valaki, hogy rám mosolyog és én vissza tudok rá mosolyogni. Ennél nagyobb boldogság nem létezik. Legalább is nekem nem. És igen is, álljunk ki magunkért, az elveink, a vágyaink mellett, legyünk szabadok, mert két ember kapcsolata akkor szép, ha egyenlőek vagyunk és nem alárendeltek, hisz mi már nem rabszolgának születtünk.

Címkék:

Folytatásos teleregény – a régi szereplők felbukkannak

2011 április 8. | Szerző:

Sietve kapkodom most össze ezt a pár sort, mert belátható határidőn belül le fog járni a munkaidőm,  pedig érdekes eseményekről tudok beszámolni, és még reflektálni is szeretnék a “Pasim csajozik” fejezetre.


Jajj melyikkel is kezdjem, bőség zavara van. Te, azért igen nagyfokú bizalom kell hogy legyen köztetek, hogy így, nyíltan szórakozzatok a másik nemmel.(persze, mondjuk mások is szórakoznak, max nem nyíltan…)És értem, hogy a féltékenység nem pálya, meg nem vezet messzire, de sosem merült fel benned egy fikarsznyi félelem / gondolatszikra sem, hogy mi van ha a nagy szórakozás közben valakiben több fantáziát is meglát mint csak egy kis vérpezsdítést? (Jó-jó tudom, ezt szórakozás nélkül is meg tudja tenni, meg hát a sarki Mekdonáldszban is belefuthat egy igéző szempárba meg egy brilliáns elmébe) .De úgy mégis… szóval soha nem futott át a gondolat? És mi van a jól ismert férfiegóval? Hogy “viseli” a tudatot hogy a nője lehet hogy mással is? Szóval erre egy ilyen intelligens és bölcs pasi mint a tiéd hogyan reagál / vélekedik? Mondd meg. Tudni akarom. (És egyébként ha működik a dolog, akkor meg szerintem építsetek rá életvezetési tréninget:) )




És akkor az izgalmas rész az én oldalamról:


3 bekezdésben:


Mindjárt a régi kis metrósunkkal indulok…azzal kezdeném hogy várhatóan a végéhez közeledik a kis izgalom, ugyanis nagyon úgy néz ki hogy munkahelyet fog váltani, a reggeli útirány nem az irányomba lesz.Persze ez nem jelent semmit, meg messzemenő következtetéseket ne vonjunk azért le, de fel kell ismerni hogy az ilyen irányú körülmény-változás nem kedvez további szappanoperás fejezeteknek. Azért bizakodó vagyok, de a potenciális lezárulás, mint lehetőség, nem visel meg érzelmileg.


A Skype Ismerős: hosszú hallgatás után ismét felbukkant. (tehát azóta nem jelentkezett mióta kicsinálta az immunrendszeremet. Mondjuk kedves, mert hagyott időt regenerálódni. Meg újra és újra megkérdőjelezni hogy vajon mi a jó izét lát bennem. Izét biztosan :).  Persze lehet hogy csak most jutott fűhöz és ilyenkor jutok eszébe meg a vadabnál vadabb gondolatok, lásd a következő mondatokat.). Tehát azonnal mélylélektani témákkal nyitott. Család és jövőkép. Vallási és ideológiai nézeteim. Hazaérkezésem pontos időpontja. Ezt folytatta egy “in medias res” fogással amelyben kijelentette, külünösebb hezitálás nélkül, hogy milyen tipusú párt képzel el nekem. Ezt megspékelte azzal, hogy szerinte a legszenvedélyesebb emberek X néphez tartoznak. És két sorral lentebb hozzátette, hogy ő mellesleg félig X néptől származik.b Ebben még én is észre vettem a bújtatott marketinget…:) De tényleg felmerül bennem a kérdés hogy MIÉRT most. Miért nem 5 évvel ezelőtt játszottuk ezt? Most komolyan. Utálom az ilyen “unfinished business” dolgokat mert azok még felbukkannak. És tessék megint igazam van. Izgalmas beszélgetésünket az ebédszünet szakította félbe (ezt ismered, Téged is akkor szoktalak azonnal lepattintani, táplálkozás mindenekelőtt!) és mire visszatértem már bealudt. Újabb hetek fognak elteni csendben, én meg forgolódhatok a témán álmatlan éjszakáimon. Király.


És akkor F1. IS bekopogtatott. Ő már nem is kertelt nagyon. Nem jött a nálatok milyen az idő dumával.Nem kérdezte meg hogy hogy vagyok, meg mi a véleményem sorozatos földrengésekről, az euro árfolyamának alakulásáról, Stohl András bűntetésének nagyságáról. Két mondtaba összegezte a benne forgó gondolatokat. 1. Mikor jövök. 2. Tudjam azért hogy nagyon hiányzom. 


Szóval gyanum a következő. Még mindig nem én vagyok Angelina Jolie, sem Cindy Crawford. Ha valami, akkor mondjuk Fionara (igen a Shrekből)  már kezdek hasonlítani.Viszont nálatok baszki tavaszodik mert a fentihez hasonló mondatokat csak hormonálisan labilis férfiak tudnak kijelenteni. Ebéd óta pörög a fejem a nyakamon.

Címkék:

A pasim csajozik

2011 április 1. | Szerző:

 


Mielőtt arra fened a fogad, hogy a következő bejegyzésben elemezgetheted, hogy egy remeknek tünő kapcsolatban, hogy történhet egyik napról a másikra ekkor fordulat, hát el kell, hogy szomorítsalak. A társkeresőre én regisztráltam fel a pasimat, hogy ne érje a szó a ház elejét. Nem szerettem volna, ha azt hiszik egyoldalúan elemezgetem a teremtés koronáit. Remélem látod, hogy mennyire önzetlen vagyok.



Tehát a pasimat felraktam, több okból is. Kiváncsi voltam, hogy milyen a felhozatal a másik oldalon, mik az igények, és mit nyújtanának azért, hogy elérjék a céljukat. És így sokkal könnyebb volt elkerülni, hogy rámsütik, hogy látens leszbi vagyok, aki csak alibi kapcsolatban él a párjával.



Tapasztalatok: előszőr is a pasim nagyon hálás volt, hogy legálisan bújhatja esténként a társkeresőt, életében előszőr csinál ilyet és el kell, hogy mondjam nagyon élvezi. A képeket felraktuk róla, kb három percen belül 40 kattintás a profiljára és 24 rövidke üzenet (amint írtam a másik oldalon nem túl nagy a felhozatal és nem azért mert futtatni szeretném a pasimat, de azért ő nagyon ott van). Tehát korosztálytól függetlenül elkezdődött a horgász-vadász idény. Persze a pasim nagyon belelendült élvezte a hirtelen jött rajongást. A csajok csak úgy ostromolták. Sajnos nagyon sok egyedül álló nő van, vagy rossz kapcsolatban élnek és ki szeretnének belőle jutni, nagyon soknak csak egy kis beszélgetésre lenne szüksége. Itt álljunk is meg egy kicsit. Az egyik nap arról beszélgettünk, hogy rengeteg nő van (és a mi ismerőseink között is), akik összejönnek életük párjával és szépen kezdenek lemondani a saját életükről. Előszőr csak kevesebbet találkoznak a barátokkal, barátnőkkel, már nem mindig járnak el a kávézókba egy csajos beszélgetésre, vagy egy étterembe vagy egy buliba. Majd eljön a pillanat, mível ezt várják el tőle, munkából haza megy, bepakol a mosógéppe egy adag ruhát, elmosogat, főz egy kis vacsorát a családjának, közben rendet rak, kitereget, elpakolja a gyerek(ek) után a játékokat. Na most kérdem én, mikor is kellene ezeknek a nőknek elmenni a barátnőikkel? Többször voltam már tanuja, annak is, hogy élete szerelme szerint a barátnői rossz hatással vannak rá, nem kéne rájuk pazarolni az időt. Mikor otthon is annyi dolga lenne. És mível sokan kétségbe vannak esve, hogy ha ezt a pasit nem tartom meg akkor már semmi esélyem, ezért behódolnak. Eltelnek az évek, sok esetben megromlik a kapcsolat, mert mindig ugyan az a napi forgatókönyv. Eljön az ideje egy jó kis válásnak, ami ilyen olyan sebet ejt rajtuk és észre veszik, hogy egyedül maradtak. Itt vissza is térnék a társkeresőhöz.



A pasim egy nagyon megértő, pszichológus típus. Egy-két hölggyel ugyan nem találja meg a közös nevezőt, mert ne legyünk álszentek, sokunk csak egy laza éjszakai kalandot keres. (Gonodlom azért nem vágna eret, ha valaki nagyon erőszakoskodna vele :-)). De egy-két hölgy beszélgetésbe elegyedik vele, meglepő módon vannak akik már az első két mondat után teljesen őszintén megnyílnak. Elmesélik az életüket, hogy mit keresnek itt és milyen csalódottak a jelen lévőkkel kapcsolatban. Elmesélik, hogy már nagyon sok helyen próbálkoztak, hogy ugyan mostanában eljárnak már ide-oda, de igazán nem tudják hol lehetne ismerkedni. Nem tudják, és el vannak keseredve. Komoly kapcsolatot szeretnének, valakit aki gondoskodik róluk és ők is gondoskodhatnak róla.



Vannak a laza nők, akik már túl éltek egy válást, azt hogy egyedül kell megteremteniük a megélhetésükhöz valót. Talpra álltak, dacosak, ki akarják használni a pasikat, mert sértődöttek, hisz velük is ezt csinálták és ráment a fiatalságuk. Bosszút akarnak, csak tárgyként kezelik a pasikat és lekezelőek. Nem akarják, hogy kedvesek legyenek csak érdekkapcsolatot keresnek.



Vannak akik már annyira el vannak keseredve, hogy bármibe belemennének, ha valaki kedves lenne velük. Akiket nem érdekel, hogy a pasi nyitott kapcsolatban él, ha ő is kaphatna egy hónapból pár napot. Ha elmondhatná, hogy ma egy pasival megy vacsorázni, moziba vagy szórakozni. Vagy főzhetne neki, esetleg egy bevásárlás alkalmával benézhetne a férfi osztályra, hisz már van miért.



Vannak a barát keresők, akik szeretnék megosztani a mindennapjukat valakivel, hogy mi történt ma velük, milyen gondjaik vannak és tanácsot kérnek vagy csak azt, hogy valaki hallgassa meg őket.



Sajnálom, de ez tényleg ennyire elkeserítő a helyzet. Ha százalékosan szeretném kifejezni magam 80% a fenti kategóriák egyikébe tartozik és 20% csak szórakozik, nem veszi komolyan, esetleg csak egy futó kapcsolatot keresne vagy úgy van vele, hogy majd jön valaki, ha jönnie kell.



Nem szeretnék semmilyen következtetést levonni a pasikról és nem is az én tisztem, de a legtöbb hölgynek rossz tapasztalata van, de remélem azért lesznek olyan szerencsések akik megtalálják akit keresnek. Nem tudom Te hogy vagy vele, de én már többször hallottam, hogy valaki egy társkereső oldalon találta meg élete szerelmét.



Gondolom az is sokat elmond erről az egészről, hogy az én oldalamról nem tudok ilyen mélységekről beszámolni. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a pasik nem keresnek komoly kapcsolatot vagy ők nem vágynak kötődésre, csak rosszul kommunikálják le. Vagy csak könnyebben beletörődnek, hogy ilyen az élet, vagy csak kényelmesebbek és így vagy úgy megkapják amit akarnak. Itt hangsúlyoznám, hogy ez nem a pasik 100%-ra vonatkozik, de Fiúk bizonyítsátok be, hogy nem ilyenek vagytok. Én annyi remek embert ismerek. És köszönöm, hogy én egy ilyen remek ember mellett élhetek.

 

Bunny

Címkék:

Végre Kedd vagy Szerda vagy amikor végre már befejezem ezt a bejegyzést

2011 március 30. | Szerző:

Anyuskám, hol a fenébe is vagy?! A heti átlagot se hozzuk így. (na jó nem igaz, mert epp írtál, de hát ezt elkezdtem már pár napja írni… szóval csakazértis így hagyom, majd néha-néha elolvasod és akkor hátha lelkiismeret furdalásod lesz:)


Tisztában vagyok azzal mostanra már, hogy két opció van:


1. Ha szar az idő otthon az egyenesen arányos az írásba fektetett időddel, max kicsit rosszabb a kedved.


2. Ha állat jó idő kezd lenni, akkor meg a fene se fog téged a gép elé enni, viszont jobbnál jobb sztorikkal gazdagodhatsz.Gyanítom hogy most a második opció az érvényes, de azért kapd össze magad.


Itt közepes napok váltják egymást, közepes izgalmakkal, úgyhogy most csak a múltból tudok tallózni ha valami érdekessel szeretném feldobni a mai bejegyzést.Ja, nem. Más drámája, de sort és véleményt kíván.


Azt hiszem válás szagot érzek. Ismerősék oldaláról. Illetve éreztem ám én a válás szagot már vagy jó másfél éve, de a szag az elmúlt hetekben kimondott mondatokká alakult át.A nagyszerű hír az, hogy mindkét fél napi rendszerességgel beszámol a vívódásairól. Én meg estére érzelmi nullaként vánszorgok haza, pont olyan érzés mint amikor az energiavámpírok hegyes kis fogaikkal rácsatlakoznak a vékony bőrödön keresztül egy vérdús területre és hangos szörcsögések közepette elkezdik szívni a véredet és közben elégedetten cuppognak, hogy jó jó, sűrű is és édes is, vámpírpocakjuk meg egyre csak nő. Mire hazaérsz a vérszegénység felirat a sarokról már jól látható, és a helyi vámpírok már csak lemondóan legyintenek ha meglátnak.Sztori kívülről nézve, roppant egyszerű. Adott egy férj meg egy feleség, 2 gyerek, mindkét oldalon 1-1 igen primitív anyós, és 1-1 igen papucs após. Szekálás a maximumon. Gyaníthatólag egyik anyuka se ilyen párt képzelt el édes gyermekének.


Ehhez tegyünk még hozzá néhány kanál külföldre települést, idegen hely, város, emberek, szokások, barátok és közösség száma nulla és szórjuk meg azzal az igen nem humánus gondolattal, hogy a férj és feleség 1 munakahelyen dolgozik.


A rövid távon egymástól való hányás borítékolva (stílszerűen repülős hányószacskózva) van.


A balhé már egy nem meghámozott retken el tud indulni, és képes a felgyülemlett sérelem, sértettség a veszekedést akár órákig életben tartani.Szex? Az mi?  Kívánás? Max a szomszédot. Színjáték a maximumon. Csodás energiák mennek kárba.


Klasszikus módozat szerint a nő időben jelezte hogy gáz lesz ha ez igy megy tovább. Gáz is lett. És szintén klasszikus módon a férfi most kétségbeesetten próbálja a 10 évvel ezelőtt elhasznált udvarlási technikákat visszaerőszakolni a hétköznapokba. Miközben a nő már döntött. Hosszú szenvedésnek nézünk elébe. Nő meg van győződve arról hogy ez már nem áll vissza a rendes működésbe, főként amiatt, mert nincs szex, hisz már a szagát sem tudja elviselni a hímnek. (gonosz dolgokra ne gondoljunk, szeretik ám ők egymást, mint testvérek, baltát még egymás hátába nem vágnak, ennél azért intelligensebb a páros).


A férfi meg úgy gondolja hogy kis figyelem, kis törődés, és máris újra rápattan az asszony. A realitásoknál maradva, azért erre lassan  2 éve nem volt példa.Véleményt nem nyilvánítok feléjük, mert még a végén rám fogják a rossz tanácsot. Lapulok és hallgatok, mondom a bölcsességeket hogy adj időt, gondold végig, és csinád úgy hogy a legjobb legyen. Bla bla bla bla. Viszont azért véleményem az van.




A fenti álláspont röviden összegezve: veszett fejsze nyele. Nulla. Esélytelen. Erről szakavatott pszichológusok lehet másként értekeznének, de én mint laikus, 1 darab saját példával tarsolyomban azt mondom, ha a szex meghalt akkor sürgősen lerövidíteni a szenvedést és még sürgősen továbblépni.


Ezt már nagyon hitelesen tudom előadni, mert én míg megszereztem ezt a tapasztalatot majdnem 1 évet végig küzdöttem.


(jajj ne ne fogd a fejed, lassan tanulok és kizárólag a saját hibáimból. ezért is igyekszem minél több hibát elkövetni hahaha).


Úgyhogy az elkövetkezendő hetek, hónapok kettőjük torzsalkodásáról fog szólni, meg hallgatásról, és azt is borítékolom hogy ez a helyzet durvulni fog…. A sértett férfi nem kellemes veszekedő társ, kicsit tartok attól hogy a mostani hidegháború át fog menni egy tányérdobálós ellehetetlenítős frontvonalba.


Ezt a kategóriát ismeretségtől függetlenül nagyon nem szeretem.A fenti példa is mutatja, annak ellenére hogy minden rózsaszínen indult, elszaródott. Boldogság mint olyan múlandó, vagy csak pillanatnyi, tehát nem árt időről időre értékelnünk amink éppen van.


(és persze nem tudom kizárni azt a lehetőséget hogy 1-2-3-5-10 év múlva én éppen nem egy fröcsögős, férfigyűlölős bejegyzést fogok gépelni a törött tányérokon üldögélve). (Viszont felhatalmazlak hogy pofozz fel ha időközben elhagynám az intelligenciámat).

TAVASZ, RUHÁK, PLASZTIKA

2011 március 28. | Szerző:

 


Nagy szerencséd van két okból is: az első, hogy kevésbé voltál lusta és unalmas mint én, ezért többször is megjelentél a blogon ami egy kis vidámságot hozott a szürkeségbe, a másik: Anyukám, süt a NAP.



Ennek örömére megvettem az idei első övemet, remélem rájöttél, hogy ez az új farmer szoknyám lenne. Egyetlen apró szépség hibája van a dolognak, hogy miután kipakoltam vagy harminc cipősdobozt a szekrényből, rájöttem, hogy egy manócipőn kívül nincs lapos cipőm. Csak a kicsit sem kényelmetlen picsa cipőim és a többi gigamagas sarkúim. Ezen felbuzdúlva elindultam cipőt venni, na most a polcon valóban nagyon cukin mutatnak a balerina cipőcskék és ennek továbbfejlesztett verziói, de a lábamon kicsit sem. Tehát őv megvan, cipő van hozzá (ugyan járni nem túl sokat fogok bennük, de legalább úgy tűnik mintha jó lábaim lennének). Most már csak egy kérdésem van, hogy a benzinárak ilyen fokú emelkedése mellett kénytelen vagyok felülni egy biciklire, legalább is hetente többször is, kérdés: szerinted mennyire lennék mókás a tűsarkúban egy kurva bicilin? Nyitott a kérdés, megoldásokat keresek vagy hozhatnál egy cipőt nekem.






El sem tudod képzelni egyébként mennyi minden történt. Nekikezdek valahol:



Elutaztunk egy laza hosszú hétvégére, gondoltuk előbbre hozzuk a tavaszt, a hova kéne menni, hova kéne menni, gondolatok a fejben, ötlet meg, irány Barcelona. Remek ötlet nem kell sok ruha, mert ott már nincs hideg és amúgy is majd ott vásárolok egy csomót. Tehát kicsi barátnőd szinte mezítelenül elindul. A hova? A qrva hidegbe, esőbe, szélbe. Ennek ellenére remek volt, szétjártam egyetlen manócipőmben a lábam, olyan izomlázam volt, hogy simán írhattam volna valamilyen tudományos magazinba az eltitkolt izmok cikkükhöz kapcsolódóan. Nagyon sok szép dolgot raktak oda. A lehetőségekhez képest maximálisan kihasználva minden egyes perc.



Nem is emlékszem talán a legútóbbi bejelentkezésem óta nem voltam bulizni. De mielőtt azt hinnéd, hogy kifogott rajtam az a pár buli és lemerült az elem, akkor ki kell ábrándítsalak. Remek dolgot ötlöttem ki, felregisztráltam egy társkeresőre. Legalább is remek ötletnek tűnt egészen addig amíg rájöttem, hogy ezek nem olvassák el a regisztrációs lapodat, nem akarnak igényes dugást sem csak berak, kihúz, kipipál. Ezek azt hiszik ők a teremtés koronái vagy valami felejthetetlen numerát tudnak garantálni, hát a 90%-a inkább oktatásra szorul már csak ránézésre is. Tényleg ennyire van igény az igénytelenségre? És mielőtt azt hinnénk, hogy ez csak a pasikra vonatkozik, hát nem. Miután nem kötöttem ki, hogy csak hím egyeddel bonyolódnék közelebbi kapcsolatba ezér a női versenyzők is bejelentkeztek. Őszintén nem tudok róluk jobb képet festeni és ez elszomorít. Tehát még próbálkozok hol lehetne értelmes, intelligens és diszkrét kapcsolatra szert tenni.






Jaj tudom egyre kiváncsibb vagy, hogy mi az összefüggés a plasztika és köztem. Ne félj nem lesz másik cicim, új arcom vagy kissebb seggem (sajnos). A kevésbé sem ritka és szőke szőrszálaimtól fogok megszabadulni, ott és amott is. Ami viszont nagyon meglepett amíg várakoztam, hogy elintézzük az utolsó simításokat, az az volt, hogy pár siker storyt mutogattak a belső csatonán. El sem tudod képzelni, hogy öt filmből négy a köv képen kezdődött: xy a válása után …… Sajnos xy a legtöbb esetben alig múlt 40 éves, de simán kérhette volna a korkedvezményes nyugdíjazását. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy a legtöbb nő miért várja meg amíg elhagyják, és csak utána kezd el magával törődni. Nem kevés pénzt elköltve újra belevetik magukat a forgatagba, hátrányban vannak huszon évekkel. Ez nem rossz indulat csak a friss tapasztalatokat nézve, a korban hozzá illő pasik akiknek van már egzisztenciája, az huszonévest akar mert villoghat vele, akik ennél idősebbek azokat meg a frissen plasztikázott hölgyek nem akarják. Nehéz lesz, ezért inkább amennyire tehetjük törődjünk magunkkal mostanában és előszőr is legyünk szépek magunknak és biztos tetszeni fogunk a férjünknek. És ha mindig érdekesek leszünk és meg tudunk újulni akkor mi ülünk a nyeregbe és nem kell 40 akárhány évesen sajnáltatni magunkat egy üres lakás közepén.






Úgy érzem kitettem magamért, most már igyekszem többször jelentkezni.



Pá


Címkék:

Immunrendszer kivan

2011 március 13. | Szerző:

Kisanyám, úgy veszem észre pár napos, hetes eltéréssel vesszük rá magunkat az irásra, azért remélem újra visszatér a kezdeti lelkesedés és a szorulásos időszak ellenére is ki-ki küzdünk magunkból heti egy terméket.
Mentegetőzésnek most egy influenzát (ami 3 hétig tartott kb) tudok felhozni, munkát, és még két mellékállást, amelyből egyiknek a helyszine sem az utcasarok.

Viszont ma teljesen felborzolták az idegrendszeremet.
Az elmúlt 1 hónapban a betegség és nyavajak ellenere roppant kiegyensúlyozottnak éreztem magamat, a kapcsolatomat, – tudod amikor már ilyen burokban hiszed magad- , rózsaszin cuki  plüsselefántkaként ugrálgatsz a bárányfelhőkön (betegség idején lázmérő szájba, és kis takony szerényen folydogál az orrodból) észre se veszed magad körül a rideg valóságot. (úgyhogy ilyenkor minden egyéb himnemű hormonális közeledését még ha táblára is függeszti ki mit szeretne, se veszem észre, meg egyébként sem érdkel.).

Tart már tehát ez az időszak egy ideje, betegségből 80%-osan felépülve, érzem jön vissza az energiám, már a következő diétán és edzésterven gondolkodom, nézem a recepteket hogy mit főzzek a drága kis cuki mukimnak.
Skype. Derült égből villámcsapás. Régi ismerős. Igazi ismerős. Kicsit ismered, de nem nagyon és már évek óta nem találkoztatok, utoljára kb egy éve kommunikáltatok skypon.

Az ismeretség onnan ered hogy egy utazás alkalmával kiszúrtam a reptéren ezt az irgalmatlanul jó pasit. Teljesen nem az én kategóriám.Mármint én vagyok neki kategórián aluli. De gondoltam ez egy szabad ország, azt nézek és akkor amikor csak akarok. Úgyhogy nézelődtem.
Semmi nem törént. Gépre fel, gépre le, mindenki ment a maga útjára, bejártam az országot, jöttem vissza.
Reptér hazafelé. Hát csak nem ugyanazzal a géppel. Hát de. Na már azért ez a kis csemege mindkettőnknek feltűnt, gondolom átfutott az agyán hogy ez a hülye nő követi őt. Gép leszáll, csomagok kutat, és ez az irgalmatlanul tökéletes testű elképesztően sármos teljesen kopasz gödröcskés arcú megszólit hogy na hogy tetszett az ország. Menten beszarok. Ennek vagy a bolond nők a gyengéi, vagy csökkent látású. Hát nem veszi észre hogy ő egy modell-lapból jött elő én meg az otthonka katalógusból?
A semmit sem veszithetek elven jópofa formámat hoztam, elbeszélgettünk és azonnali telefonszám csere történt. Long story short. Aztán amig egy városban éltünk elég sokszor találkoztunk, kávézó, duma, vacsi, de soha semmi több.  El is könyveltem hogy lett egy jófej haverom. Arcra puszi volt a max ami történt, de már az is felért egy orgazmussal. Egyébként mint embert is birtam. Még az egyik barátnőmmel is összehoztam egy randi erejéig. (mert hát én úgy se)
Aztán én másik ország, ő meg egy harmadikba költözött. Néha skype ha mindketten online voltunk.
Aztán mielőtt visszaköltöztem ide igazán hosszabb távra, jött egyszer egy üzenet. Ilyen automata hangon. Felolvasott szöveg. “hogy nem hitte volna hogy ilyen érzés létezik, de most hogy megismert már tudja és hogy nagyon szeret” név semmi, azonosito semmi. Abból az országból jött a hivás ahová ő költözött. (mást onnan nem ismertem). Szóval fene tudja, ő is lehetett. Soha sem kérdeztem rá. Téves hivások is vannak ugyebár.
Aztán egyszer már otthon voltam amikor skype megint es kibukott hogy hát tulajdonképpen bejövök neki.
Én meg bámultam a képernyőt hogy ez most füvezik, vagy valami komoly problémája van.
Sztori néha lángra kapott virtuálisan, de hát sosem voltunk egy országba és mindkettőnknek kapcsolata volt.
De egy kis megerősités hogy igen-igen megérnél egy- két ajtócsapkodást, azért ez meg volt.

És akkor ma. Skype. Mindjart kb azzal nyit hogy otthagyta a barátnőjét. Meg hogy én hol és mikor vagyok. És ime 2 kép róla. (JÉÉÉÉÉÉZUS MÁRIA JÉZUS MÁRIA) És hogy tudok-e javasolni neki valami barátnőt…. meg hogy én férjhez mentem-e már. És akkor nem kéne-e nekünk végre egy országba találkoznunk. Küldene repjegyet.

Most itt tartok. Kezdődik a mellékállásom, közben még lehet irok. De a lényeg fentebb.

Újra itt!

2011 február 26. | Szerző:

 



Bármilyen meglepő, visszatértem. Vége az évnek, lezártuk, auditálva, kész. Ja hogy már majdnem március van? Ebből is látszik, hogy minden nézőpont kérdése.



Visszakaptam az estéim egy részét és legalább már nem olyan vagyok mint egy pohár fos. És egyből mivel nyitok? Remélem elég kiváncsivagy! És felkészültél arra amit most fogsz hallani! Nos? Na jó. Buli!!!!!!!!!!!!!! Illetve BULIK!!!!!!!!!!!!



Remélem örülsz. Nem is haragszol rám, hogy nem jelentkeztem időtlen idők óta.



Buli volt, ismét nélküled, de gondolatban ott voltál. Olyan izgatott lettem nem is tudom hol kezdjem. Tehát első nap első buli.



Nem is mielőtt neki kezdenék el kell, hogy mondjak valamit. Két hete volt egy vacsi meghívásunk régi barátokhoz, akikkel nem túl gyakran találkozunk, de azért tartjuk a kapcsolatot. Szóval megérkezünk és az a Drága megjegyzi, hogy nahát visszamentél tinibe, nagyon jól áll. Tetszik. Vagyis úgy gondoltam nem adom meg magam a koromnak, hisz annyi jópofa ruhát lehet kapni meg kiegészítőt és gondoltam csak letagadhatnék egy-két évet. Szóval felöltöztem: cuki ruha, (nagyon mini) rózsaszín ing, rózsaszín harisnya, magas sarkú csizma, kicsi smink.



Buli indul, szokásos fél éjfélkor még semmi küli, lassan szivárognak az emberek, kezd hangosabb lenni a zene, túl vagyok az első koktélomon, még egy kis beszéd és hajrá! Indul a buli. Még egy koktél, a hely megtelik tinikkel meg főiskolásokkal, de ma nem érzem magam rosszul mert csak és kész.



Tinci-tánci, ki nem szarja le, hogy már annyira fáj a lábom a kurva csizmába, de büszke vagyok ezért nem mutatom. Tehát pasik jönnek-mennek, az egyik kövekezetesen mindig kezet csókol és végig simogatja a hátamat. Majd a negyedik koktélom beszerzési körútján egy kis szuszogás közben megjelenik a cuki fiú. Kis illedelmesen beszélgetésbe elegyedik, kedvesen megsimogatja a kezemet néha, nem olyan mint a mostani fiúk már egy kicsit csodálkozom is, de közben eljutunk ahoz a részhez, hogy nem is itt él évek óta. Tehár rejtély megoldva. De nem is ezért kedveltem annyira, hanem mert megkérdezte tőlem, hogy tanulok-e még? Amikor közöltem, hogy már dolgozom egy pár éve, és én azért egy kicsit idősebb vagyok mint ahogy érzékelem a beszélgetésből, hogy gondolja, akkor megkérdeztem hogy hány éves. 26 volt, nagyon kedvesen közölte, hogy nem lehetek több, de mondtam, hogy sokkal több vagyok és ne feszegessük, de azért közben rendesen dagadt a májam. Tehát ez a party kipipálva, teljes a siker, megérte az utolsó forintig és az utolsó lépésig abba a kurva csizába.



Most rutinosabb voltam és nem mentem másnap dolgozni, tehát sofőrrel haza, ágyba délig szunya. Indulhat a nap, vagyis felkészülünk a következő bulira. Kicsi tovább tart a készülődés, de ragaszkodunk a cuki harisnyához meg a cici kidobós felsőhöz. Kocsiba be, barátokat össszeszedni, irány az autópálya, az út egy óra, megérkezünk. A hely még szinte üres, mivel ma nincs ivászat ezért neki kezdek az első ásványvizemnek. Szépen szívárognak az emberkék. Meglepetés: az átlag életkor 30-35, nem 14-22! Szép remények.



Buli indul, zene nagyon jó, nosztalgia party, király!



Hamar kiderül számomra, hogy itt nem lehet nyugodtan bulizni, táncolni. Itt a pasik úgy ismerkednek, hogy még mielőtt hozzád szólnának végig tapiznak, na de miért legyenek előítéleteim és rögtön küldjem el a picsába. Tehát relax. Az első három faszit mosolyogva tovább küldöm, hogy eltévedt vagy nem nyert, vagy ehez hasonló, de visszajönnek, levakarhatatlanok, érted Te ezt? Na mindegy. A buli folytatódik, tényleg nagyon jó a zene, egész este táncolunk, túl teszem magam a sokkon, hogy harmincon túl egyes helyeken az a divat, hogy otthon elkezdenek iszogatni és a szórakozó helyen még rátölt egy kicsit és azért így még is csak olcsóbban jött ki és már kuka részeg. A pasik száma akik ki akarnak kezdeni velem, megszámlálhatatlan. Na jó nem esek túlzásokba, de sok volt. Szóval tudom, hogy tiszta picsa vagyok néha, és a barátnőm is megmondta, de nekem ez már nem menő, hogy odadörzsölődnek vagy végigtapiznak vagy ha ez nem akkor 150%-os alkoholszinttel az arcomba hajol és el kezd kérdezősködni. Azért volt egy két reményteljes példány, kár hogy a buli vége felé akadtak rám vagy fordítva mert már elfogyott a türelmem, még a beszélgetéshez is. Összeségében jó volt, de azért tudnám ötvözni a két típust. A nagyon el vagyok telve magammal mert fiatal vagyok és jól nézek ki és enyém a világ, meg a nagyon részeg és primitív vagyok és minden mindegy, majd csak van egy olyan csaj aki ennek ellenére is szét teszi. És hidd el nekem volt. szemem láttára bontakoztak ki egy éjszakás, másnap azt sem tudom ki a f….om vagy típusú szerelmek. De hát ilyen is van. Na. Ne legyek már ilyen lenéző és felsőbb rendű.



A lényeg, hogy itt vagyok, és újra bevetésen.



Na mit szólsz Drága?

Valentine’s day – csak stilszerűen

2011 február 13. | Szerző:

Megint vasárnap reggelre jutott az irás. Most szerencsére még túl korán van hogy az ablakunk előtt tinédzserek smároljanak, bátran megihatom hát a kávémat nem fogok szivinfarktust kapni.


Tegnap levezetésként elszúrtam egy egész napot vásárlással. Nem vagyok egy nagy shopping bubus, úgyhogy ez inkább általában szenvedéses történet, de tegnap felküzdöttem magam az éves átlaghoz, mert sikerült beszereznem néhány új darabot.Asszem ez is mutatja hogy jön a tavasz. Meg az is hogy egyre sűrűbben gondolok plasztikai sebészre, mert ezzel a testtel azért lengébb ruhadarabokba csavarva magam, nem illik gyerekeket és férfiakat riogatni.Egyébként minden ilyen vásárlás egy szociográfiai tanulmány, no meg mindig megkérdőjelezem saját éppelműségemet…


Ugyanis mint tudjuk nem vagyok vékony. De ami itt van, ahhoz képest már lehet az anorexia határait súrolom. Igen, annyira durva látványokba lehet ütközni. Még mindig, ennyi idő elteltével is el tudok csodálkozni hogy itt mekkorára nőnek emberek…Babák, Gyerekeke, Tinik, Fiatalok, Harmincasok, Negyvenesek.Gigantikus méretekben. És kiteszik ami van. Senkit, semmilyen mértékben nem korlátoz a súlya. A divat az divat. Ha keresztcsikos akkor az, ha miniszoknya akkor meg az. Én meg görcsösen próbálom a lehető legjobban eltakarni azt a 10 kg (vagy 20) súlyt amivel edzek már évek óta. Felsőkből csak az a jó ami fenék alá ér, esetleg csipő vonalig… melleket szigorúa leszoritjuk (ekkora méretnél ez kihivás, úgyhogy itt általában elégséges osztályzattal tudok csak felsőbb osztályba lépni), semmi testhezfeszülő cucc (kivéve harisnya)….. ah…Nem megyek ki úgy a lakásból hogy a házi cenzúrát ne kérném meg, ellenőrzze már az esztétikai élményt. Tehát ha miután rámnézett és még mindig van kedve reggelizni, akkor nagy probléma nincsen. A kérdésem az hogy a gigantikus méretűeknek nincs cenzúrája otthon? ( Jó, tudom van akinek tényleg ez tetszik… de tényleg ennyi mindenkinek? Mert akkor ha igen, akkor máris felfüggesztem a 27. diéta kisérletemet…).


Hoppá még az lenne a kérdésem hogy ők valójában tetszenek maguknak? Mert ha igen, akkor nagyon szeretnék egy ilyen tréningre beiratkozni… Na. Elég ebből, mert messzire kanyarodtam a cimtől, meg hát akkora probléma nincs, a testem az enyém, én élek vele, és azért legtöbbször a szépet is észre veszem magamban. (körmök, szempilla, meg van egy cuki anyajegyem is hehehe).


Tehát Valentin nap. Juhéjj újabb ofisöl nap a szeretet, szerelem kimutatására. Kötelező érvénnyel, mert nem szabad lemaradni a társadalom többi tagjától. Tegnapi vásárláska során álldogálok a boltban, épp a harisnyakollekciót nézegetem, ami pont a Valentin napi 3 km hosszú üdvözlőlap állvány mellett volt. Önmagában szivet melengető látvány. A gyengébbek kedvéért kategorizálva állnak rajta a szivecskés, kizárólag rózsaszin vagy piros dizájnnal készült művészeti remekek. Férjnek. Feleségnek.Szülőnek.Gyerekeknek. HÁZIÁLLATNAK. (IGEN IGEN!, majdnem vettem én is a kutyának). Vicces. Romantikus. Békülős. Először bevallós. Titkos szerelmeses. Szeretős. Giccses (mindegyik). Valentinnap utálós de kötelességből megvevős. Szexes.


Férfiak a 3 kmes állvány előtt tömegével. (nők nem adnak ilyeneket?).Legolcsóbb kategóriánál fiatal fiú vakarja a fejét tanácstalanul. Öreg bácsi remegő kézzel kutat valami korának megfelelőt.(azok nagyobb betűvel vannak irva, hogy ne kelljen keresgélni a szemüveget, az mégiscsak illúzió romboló lenne). Apuka gurul be bevásárlókocsiban ülő 2 év körüli fiúcskával. Először megörül, hogy végre megtalálta ebben az átkozott boltban ezt a szekciót. Már azt hitte hogy igy 2 nappal Valentin nap előtt kifosztottak mindent, és kénytelen lesz valami plüssmackót venni. (abból látott még sokat, biztos az is nagyon tuti ajándék lehet ha ennyi van belőle) Meg egyébként is ki hitte volna hogy a szerszámoktól, meg a kemping felszerelésektől egyszer ilyen távolságba is el fog merészkedni.


Aztán kicsit arrébb lép, tol egy kicsit a bevásárlókocsin. Ekkor éri a meglepetés. A 3 km-es üdvözlőkártya frontvonal. Ki is csúszik hangosan a száján. “My Lord Help me”. (Istenem, segits).Kis együttérző kacaj szalad át a soron. Majd kicsit arrébbről egy idősebb tag: “Trust me, he won’t. I’ve been standing here for half an hour now”. (Hidd el, nem fog. Én már fél órája állok itt). Giga röhögés.


Ennek ellenére beszereztem egy vicces lapot (nálunk csak ez megy, én romantika gyilkos vagyok), meg már kigondoltam egy szintén nagyon humoros cuccot úgyhogy teljes sikerre számitok.És nem, nem kérek virágot, romantikus izémizét, ékszert, akármit. Nem kell semmi, röhögjünk egy jót, csókoljon meg, és elalváskor húzzon magához.


Eszembe jutott… egyszer kaptam a másik nagyon hosszú kapcsolatomban Valentin napkor virágot.Jöttem ki épp a fürdőszobából, ő meg jött be pont a lakásba és a fürdőszoba ajtóból pont rá lehetett látni a bejárati ajtóra. Jön be öltönyben, nyakkendőben, frissen borotválva, markáns parfüm illatban, kezében hatalmas hosszúszárú vörösrózsacsokor, de vagy 30 szál. Éreztem hogy lever a viz. Fizikálisan rosszul lettem. Átfutott az agyamon egy sorozat “te jó ég”. Aztán átkattantam egy másik mantrába. “jajj ne jajj ne jajj ne ne ne ne”. Nehogy letérdeljen. Csak azt ne. Nem térdelt le. (huh, ezt megúsztam… huh… már csak ez a sok rózsa idegesit… nem baj, majd elszárad). Csokor átad. Happy Valentin nap. (Ha tudnád mennyire happy…). Nappaliba kúszás, térjünk napriendre a kötelező örömködésen, beszéljünk inkább politikáról. De nem. Nem akar. Hanem inkább belekezd…: “nem kéne már nekünk összeházasodni?” (Ennyi erővel akár le is térdelhetett volna.).


Na, mint tudjuk nemleges volt a válasz, de még húztuk halasztottuk a dolgot. Persze innen már tudhattam volna hogy ha egy vörös rózsacsokortól ennyire kikészülök akkor már nem kéne nagyon erőltetni a kapcsolatot. Erre igazából csak sokkal később jöttem rá.


Szerintem Valentin nap előtt most ennyi kezdetben elég. Holnap, azaz a napján kiváncsi vagyok lesz-e új történetem. Addig is gondolkodjunk el azon hogy vajon titkos szeretőknek jár valami ezen  napon? találtam egy jópofát… mert van aki szerint igen. Kép alábbiakban:


Kis szünet után – vissza a gyökerekhez

2011 február 7. | Szerző:

Mindenkinek csudaszép hétfőt kivánok! Ugyan hétfő van, de lehet örömködni, mert egyrészt Februári hétfő van és nem Januári  másrészt letelt a 2 hét számüzetésem az asztalomtól és újra beköszönt a napi gépelés korszaka.Eddigi türelmeket nagyon köszönöm, lebaszásokat kéretik minimalizálni, elvégre D O L G O Z T A M.


Korábban ez nem lett volna ekkora hir, de az elmúlt évben a munkahelyem inkább hasonlit egy idegszanatóriumhoz mint egy normális munkahelyhez.  Nem panasz, csak a realitás.


Itt ugyebár még vasárnap délután van, relax hétvége volt, meg konyhai robot, de erre volt szükség, élveztem is. Leültem a nappaliba, ahonnan pontosan az utca sarokra látok… és mit látok?Bunny itteni és kb 15 évvel ezelőtti változatát incselkedni egy elég jóképű példánnyal… Úgy bámultam őket mintha valami sorozatot néznék… Hajjjajjj el is fogott egy kis nosztalgia, önsajnálat, meg középkori krizis.


(ne mááááááááááááááááár hogy nekem ilyenben már nem lesz részem… ne máááááááááár)


Bunny itteni változata mint akár az eredeti Bunny otthonról… göndör rakoncátlan haj, nagyon kacér macskaszemek, és még a mozdulatok is mintha iskolában koppintotta volna rólad….Hála ennek a kis utcai mozinak, azonnal billentyűzetet ragadtam. Köszönd nekik, amúgy szétlustálkodtam volna a hétvége hátralévő óráit.




Olvastam az egyetlen olvasónk érdeklődő kérdését hogy mi volt a metróssal… mivel ezek az érdeklődő kérdések olyanok mintha hájjal kenegetnének (amit egyébként nem kéne, mert hát az van amúgy is), rágom tovább ezt a csontot.


Szóval a metróska… ugye onnantól bonyolódott a történet hogy az Étcsoki… meg a Metrós… egy metrón…, egy időben… céljuk gyanusan azonos. Én meg ugye csak azért mert valamelyik előbb férkőzött hozzám, nem diszkvalifikálok további jelentkezőket.


Úgyhogy ezt óvatosan kellett balanszirozni. Nehogy véletlenül elvegyem a kedvét valamelyiknek, vagy azt higgyje hogy a kör bezárult.


A csodás időszak az volt, amikor Hétfő reggel együtt utaztunk a Metróssal akit aztán Péntek délutánig nem is láttam, vagy akár következő Hétfő reggelig, ugyanis vidékre utazgatott.Ilyenkor a többi napokon nem nagyon kellett aggódnom hogy a kettő társaság a három meg már tömeg, Étcsokinak is engedélyezett volt a kommunikáció. (Aki másik sztori, de van annak is még folytatása)


Hétfő reggelente meg hát előfordult hogy saaaaaaaaaaaajnos épp le kellett szálljak a metróról és megvárjam a következő szerelvényt… nyilván ezt a 10 percet meg szigorúan smárolással kellett tölteni.Igen, vérnyomás problémáim nincsenek, megfelelő magasságokat hoztak.És hát Péntek délutánonként is úgy esett hogy belefért egy kis 10-20 perces jutalom falat, a kemény munkával töltött hét után.Persze a kimaradt napokon azért kis kommunikáció volt, hála az smseknek.


Egyeztettünk a keresztneveket, meg státuszokat, életkort (mondjuk teljesen mindegy ezen tényezők bármelyike, de aki ismer az most megnyugodhat, hozom a szintet a minimum 10 év korkülönbséggel), meg hangot adtunk annak hogy ki mit tudna kezdeni a másikkal. Úgy nagyobb vonalakban… 160 karakterbe azért egy teljes forgatókönyv nem fér bele.


Először úgy tűnt a játékszabályokat megfelelően értelmezi, hogy ez csak hormonális, szóval nem kell mögöttes tartalmat keresgélni, és ennek megfelelően nem kommunikált állandó jelleggel, csak az engedélyezett időkben és nem kezdett el kérdezősködni hogy ki vagyok meg mi vagyok.


Szóval minden az elképzelésem szerint zajlott.


Egészen egy Péntek délutánig. Meg kell mondjam hogy amikor szemet vetettünk egymásra már gondoltam hogy nem kispályás példánnyal állok szemben. Találkoztam már azért olyanokkal akik jól csókoltak, de azért Metrós még tudott újat mutatni. A kockahasáról nem is beszélve.Ezek mindig nagyon hidegen hagytak… kockahas… meg bicepsz… szóval nem hozott lázba, és nem adtam be reklamációt ha valakinek nem ilyen volt… (főként hogy nekem csak úgy lehet kockahasam ha filccel rajzolok kis négyzetrácsokat…).


Eddig. Aztán a pénteki kis szeánszokon egyre többször gondoltam arra hogy, hát talán ideje lenne letépni ezt a pólót, és legeltetném a szemeimet azokon a kis kockákon.


Szóval egy ilyen igen hormonálisan emelkedett pénteki szétválás után a következő smst küldte:(érted, hormonok, tombolnak,teljesen egysikú a gondolkodásod, ahogy Bunny mondaná, csúszkálsz hazafelé):


“Nagyon nehéz dolgom lenne ha azt akarnám hogy a szived is az enyém legyen?”




Szétcsúszkálás közben jéghideg zuhany. Most mondd, normális ez?! De tényleg?


Teljes sokkhatás. Azonnali jobbkéz reflexből ment a válasz:


“Mission Impossible”.

Méltósággal öregedni vagy orgazmus

2011 január 24. | Szerző:

 Hűtlen barátném üdvözöllek. Egy hét telt el és te nem jelentkeztél, nem írtál, nem történt semmi. Ehhez hozzá sem tudok szólni.


Meg szerettem volna beszélni veled az elmúlt hetem tragédiáját, és megosztani, hogy miért nem érdemes rendezgetni a kis lakást. Hát azért mert a kezedbe kerülnek a régi képek amiken még a húszhoz voltál közelebb és nem jelentek meg az arcodon különféle ráncocskák, nem voltál tokás és nem kellett kifesteni magad ahhoz, hogy emberek közelébe mehess. Nem zavartak a plussz egy-két kilók vagy öt, a hosszú éjszakák és a még hosszabb nappalok. A pasik jöttek-mentek, és mindig kellett valamit csinálni, csak pihenni nem, mert majd pihenünk, ha meghalunk. Könnyebb volt úton-útfélen kacérkodni, egy-egy mosollyal elérni a céljaidat.

Mostanra már nem ez a helyzet. A reggelek számomra még mindig olyan kiábrándítóak, mint Garfield-nak. Csak most még plussz időt kell szánnom a kis sminkemre, több órát válogatni a gardróbba a megfelelő ruha kiválasztásával és leplezni a csalódásokat amikor egy olyat veszel elő ami már nem megy rád. Aztán elindulsz, de már nem kacérkodsz, mert azt hiszik reménytelen kis szingli életedet akarod feldobni és ha mosolyogsz bárkire is hülyének néznek, mert itt az sem normális. Nem lehetsz boldog hisz itt mindenkinek szánalmas kis szánalmas élete van és ha neked nem akkor kilógsz a sorból és bolondnak néznek. De tudod mit szarok rá. Én már csak azért is mosolyogni fogok és jól érzem magam. Rájöttem, hogy nem számít hány éves vagyok (de most komolyan, már olyan sokszor mondtam és hallottam, hogy nem az számít hány éves vagy hanem az hogy mennyinek érzed magad), de mos tényleg így is érzem.

Valóban el kell hagyni azt az apró kis tényt, hogy a fentiek mint kellenek ahhoz hogy formába hozza magát az ember, de ez aprócska ár azért hogy reggelente üdén és magabiztosan léphess ki a nagy tömegbe. El fogok menni a műkörmöshöz, a fodrászhoz, a szoliba és igen leadok pár kilót, hogy jobban érezzem magam és kicsit többet mozgok, hogy kerekebb legyen a seggem és feszesebb a cicim, mert az nem állapot, hogy a tükör előtt emelgetem őket és sajnálkozom, hogy egy centivel lejjebb vannak mint tíz éve. Persze minden lépést magam miatt mert vagyok ilyen önző.

Talán nem is sajnálom, hogy nem voltál itt és nem tudtam sajnáltatni magamat, mert most döntéseket hoztam és lépni fogok és leszarom, hogy ki mit gondol akkor is mosolyogva fogok végigmenni az utcán. És remélem napról-napra többen leszünk akik mosolyognak. Szumma szummárum szarok a koromra, meg szarok a megöregedésre, hajrá csajok!

 

És most beszéljünk az orgazmusról még is csak kellemesebb.

 

Ez az egyik dolog amiért érdemes öregedni, mert valljuk be tizen évesen meg Huszon egy-két évesen persze szeretjük a szexet és legtöbben darabra megyünk, de elérjük azt a bizonyos kórt amikor a minőség is számítani fog. Amikor lesznek vágyaink, a szexuális fantáziáinkat meg akarjuk valósítani. Szeretnénk úgy átélni az orgazmusunkat ahogy gondolatban, amikor saját kézbe vesszük az irányítást. Alig várjuk a megfelelő alanyt akinek elárulhatjuk, hogy mit akarunk az ágyban, és alig várjuk, hogy ő is megmondja mi izgatja fel. És akkor eljön a pillanat, ott áll előttünk, itt az idő, hogy szint valljunk. Megmondjuk, hogy mi esik jól, hogy melyik póz a kedvencünk, hogy szeretjük ha közben megsimogathatjuk a mellünket vagy mi is szeretjük nézni közben magunkat. Vagy minket is felizgat egy lightos pornó film vagy egy jó szexfilm, szeretünk közben magunkhoz nyúlni és az sem baj ha elmegyünk együtt a felnőtt játékboltba és veszünk valami izgató játékot amit együtt használhatunk vagy csak mi és Ők nézhetik.

És ez az a pillanat amikor azt a bizonyos pár percet úgy élhetjük át ahogy szeretnénk, mindegy hogy egy egyéjszakás kalandnak tűnik az egész vagy egy hosszabb távra tervezünk, hisz mind a két esetben ugyan az a cél. Érezzük jól magunkat és ez sokkal könnyebb, ha őszinték leszünk. Ugyan is ha most elkezdjük a hazudozást, a szinlelést akkor ebbe fogunk belefáradni és ez a kapcsolat már az elején halálra van ítélve. Ne szégyeljük a vágyainkat, ha pedig még nem tudjuk teljesen mit szeretnénk vagy hogy szeretnénk a legjobb ha saját magunk próbáljuk ki mert hol lennénk nagyobb biztonságban ha nem a saját kezeink között. Bízz benne, hogy az a fiú aki le akar veled feküdni azt szeretné, ha neked is jó lenne, ha nem akkor még az elején szabadulj meg tőle.

És sokan mégis megjátszuk az orgazmust, nem éljük át évekig a párunk mellett mert azt gondoljuk, hogy a mi hibánk ha nem élvezünk el, frusztráltak leszünk, nem kívánjuk a pasinkat inkább nem kell a szex, de nehogy ki kelljen mondani amit szeretnénk, mert elítének, mert nem tetszik majd a pasinknak vagy minket nem így neveltek. Nem muszáj mindig elélvezni, az nekünk nem kell, hogy jó legyen. Most komolyan kit akartok hülyíteni és kinek akartok hazudni. Elegem van azokból a beszélgetésekből amikor a csajok elsírják bánatukat, hogy túl kicsi, túl nagy, túl vékony, túl vastag, rosszul nyal, rosszul csókol, hát persze én együtt érzek, de miért gondoljátok, hogy Ti nem mondhatjátok meg vagy miért ne küldhetnéd el. Csak a pasiknak lehetnek ideáljai, nagy cici, kicsi, szilikonos, szilikon nélküli, kerek popsi, nagy popsi, kopasz, leszálló pályás, stb. Ők rád se néznek, vagy meg se szólítanak ha vmi nem tetszik nekik vagy az első éjszaka után otthagynak mert valami nem tetszett. Mi meg tűrjük szótlanul és elégedjünk meg velük mert ők a teremtés koronái.

Nem ne tegyük, nekünk is jár az orgazmus, minket is kikapcsol, mi is szeretjük jól érezni magunkat. Stressz oldó, fiatalít, boldogság hormonokat szabadít fel.

Persze én is szeretek maszturbálni, de az még sem az igazi, és szerencsére én az elején elmondtam, hogy mit szeretek és azóta is egymás vágyait elégítjük ki, és milyen jól megy évek óta. Ő azt szerette volna, ha én is élvezem az együttlételket, mert ez őt is izgatja és ha a szex jól működik akkor sok mindent meg lehet beszélni és rendbe lehet hozni, de ha az nem működik akkor lőttek az egésznek.

Szerinted?

Címkék:
« Régebbi bejegyzések

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!