Mindenkinek csudaszép hétfőt kivánok! Ugyan hétfő van, de lehet örömködni, mert egyrészt Februári hétfő van és nem Januári másrészt letelt a 2 hét számüzetésem az asztalomtól és újra beköszönt a napi gépelés korszaka.Eddigi türelmeket nagyon köszönöm, lebaszásokat kéretik minimalizálni, elvégre D O L G O Z T A M.
Korábban ez nem lett volna ekkora hir, de az elmúlt évben a munkahelyem inkább hasonlit egy idegszanatóriumhoz mint egy normális munkahelyhez. Nem panasz, csak a realitás.
Itt ugyebár még vasárnap délután van, relax hétvége volt, meg konyhai robot, de erre volt szükség, élveztem is. Leültem a nappaliba, ahonnan pontosan az utca sarokra látok… és mit látok?Bunny itteni és kb 15 évvel ezelőtti változatát incselkedni egy elég jóképű példánnyal… Úgy bámultam őket mintha valami sorozatot néznék… Hajjjajjj el is fogott egy kis nosztalgia, önsajnálat, meg középkori krizis.
(ne mááááááááááááááááár hogy nekem ilyenben már nem lesz részem… ne máááááááááár)
Bunny itteni változata mint akár az eredeti Bunny otthonról… göndör rakoncátlan haj, nagyon kacér macskaszemek, és még a mozdulatok is mintha iskolában koppintotta volna rólad….Hála ennek a kis utcai mozinak, azonnal billentyűzetet ragadtam. Köszönd nekik, amúgy szétlustálkodtam volna a hétvége hátralévő óráit.
Olvastam az egyetlen olvasónk érdeklődő kérdését hogy mi volt a metróssal… mivel ezek az érdeklődő kérdések olyanok mintha hájjal kenegetnének (amit egyébként nem kéne, mert hát az van amúgy is), rágom tovább ezt a csontot.
Szóval a metróska… ugye onnantól bonyolódott a történet hogy az Étcsoki… meg a Metrós… egy metrón…, egy időben… céljuk gyanusan azonos. Én meg ugye csak azért mert valamelyik előbb férkőzött hozzám, nem diszkvalifikálok további jelentkezőket.
Úgyhogy ezt óvatosan kellett balanszirozni. Nehogy véletlenül elvegyem a kedvét valamelyiknek, vagy azt higgyje hogy a kör bezárult.
A csodás időszak az volt, amikor Hétfő reggel együtt utaztunk a Metróssal akit aztán Péntek délutánig nem is láttam, vagy akár következő Hétfő reggelig, ugyanis vidékre utazgatott.Ilyenkor a többi napokon nem nagyon kellett aggódnom hogy a kettő társaság a három meg már tömeg, Étcsokinak is engedélyezett volt a kommunikáció. (Aki másik sztori, de van annak is még folytatása)
Hétfő reggelente meg hát előfordult hogy saaaaaaaaaaaajnos épp le kellett szálljak a metróról és megvárjam a következő szerelvényt… nyilván ezt a 10 percet meg szigorúan smárolással kellett tölteni.Igen, vérnyomás problémáim nincsenek, megfelelő magasságokat hoztak.És hát Péntek délutánonként is úgy esett hogy belefért egy kis 10-20 perces jutalom falat, a kemény munkával töltött hét után.Persze a kimaradt napokon azért kis kommunikáció volt, hála az smseknek.
Egyeztettünk a keresztneveket, meg státuszokat, életkort (mondjuk teljesen mindegy ezen tényezők bármelyike, de aki ismer az most megnyugodhat, hozom a szintet a minimum 10 év korkülönbséggel), meg hangot adtunk annak hogy ki mit tudna kezdeni a másikkal. Úgy nagyobb vonalakban… 160 karakterbe azért egy teljes forgatókönyv nem fér bele.
Először úgy tűnt a játékszabályokat megfelelően értelmezi, hogy ez csak hormonális, szóval nem kell mögöttes tartalmat keresgélni, és ennek megfelelően nem kommunikált állandó jelleggel, csak az engedélyezett időkben és nem kezdett el kérdezősködni hogy ki vagyok meg mi vagyok.
Szóval minden az elképzelésem szerint zajlott.
Egészen egy Péntek délutánig. Meg kell mondjam hogy amikor szemet vetettünk egymásra már gondoltam hogy nem kispályás példánnyal állok szemben. Találkoztam már azért olyanokkal akik jól csókoltak, de azért Metrós még tudott újat mutatni. A kockahasáról nem is beszélve.Ezek mindig nagyon hidegen hagytak… kockahas… meg bicepsz… szóval nem hozott lázba, és nem adtam be reklamációt ha valakinek nem ilyen volt… (főként hogy nekem csak úgy lehet kockahasam ha filccel rajzolok kis négyzetrácsokat…).
Eddig. Aztán a pénteki kis szeánszokon egyre többször gondoltam arra hogy, hát talán ideje lenne letépni ezt a pólót, és legeltetném a szemeimet azokon a kis kockákon.
Szóval egy ilyen igen hormonálisan emelkedett pénteki szétválás után a következő smst küldte:(érted, hormonok, tombolnak,teljesen egysikú a gondolkodásod, ahogy Bunny mondaná, csúszkálsz hazafelé):
“Nagyon nehéz dolgom lenne ha azt akarnám hogy a szived is az enyém legyen?”
Szétcsúszkálás közben jéghideg zuhany. Most mondd, normális ez?! De tényleg?
Teljes sokkhatás. Azonnali jobbkéz reflexből ment a válasz:
Kis szünet után – vissza a gyökerekhez
2011 február 7. | Szerző: rybyzlyk
Mindenkinek csudaszép hétfőt kivánok! Ugyan hétfő van, de lehet örömködni, mert egyrészt Februári hétfő van és nem Januári másrészt letelt a 2 hét számüzetésem az asztalomtól és újra beköszönt a napi gépelés korszaka.Eddigi türelmeket nagyon köszönöm, lebaszásokat kéretik minimalizálni, elvégre D O L G O Z T A M.
Korábban ez nem lett volna ekkora hir, de az elmúlt évben a munkahelyem inkább hasonlit egy idegszanatóriumhoz mint egy normális munkahelyhez. Nem panasz, csak a realitás.
Itt ugyebár még vasárnap délután van, relax hétvége volt, meg konyhai robot, de erre volt szükség, élveztem is. Leültem a nappaliba, ahonnan pontosan az utca sarokra látok… és mit látok?Bunny itteni és kb 15 évvel ezelőtti változatát incselkedni egy elég jóképű példánnyal… Úgy bámultam őket mintha valami sorozatot néznék… Hajjjajjj el is fogott egy kis nosztalgia, önsajnálat, meg középkori krizis.
(ne mááááááááááááááááár hogy nekem ilyenben már nem lesz részem… ne máááááááááár)
Bunny itteni változata mint akár az eredeti Bunny otthonról… göndör rakoncátlan haj, nagyon kacér macskaszemek, és még a mozdulatok is mintha iskolában koppintotta volna rólad….Hála ennek a kis utcai mozinak, azonnal billentyűzetet ragadtam. Köszönd nekik, amúgy szétlustálkodtam volna a hétvége hátralévő óráit.
Olvastam az egyetlen olvasónk érdeklődő kérdését hogy mi volt a metróssal… mivel ezek az érdeklődő kérdések olyanok mintha hájjal kenegetnének (amit egyébként nem kéne, mert hát az van amúgy is), rágom tovább ezt a csontot.
Szóval a metróska… ugye onnantól bonyolódott a történet hogy az Étcsoki… meg a Metrós… egy metrón…, egy időben… céljuk gyanusan azonos. Én meg ugye csak azért mert valamelyik előbb férkőzött hozzám, nem diszkvalifikálok további jelentkezőket.
Úgyhogy ezt óvatosan kellett balanszirozni. Nehogy véletlenül elvegyem a kedvét valamelyiknek, vagy azt higgyje hogy a kör bezárult.
A csodás időszak az volt, amikor Hétfő reggel együtt utaztunk a Metróssal akit aztán Péntek délutánig nem is láttam, vagy akár következő Hétfő reggelig, ugyanis vidékre utazgatott.Ilyenkor a többi napokon nem nagyon kellett aggódnom hogy a kettő társaság a három meg már tömeg, Étcsokinak is engedélyezett volt a kommunikáció. (Aki másik sztori, de van annak is még folytatása)
Hétfő reggelente meg hát előfordult hogy saaaaaaaaaaaajnos épp le kellett szálljak a metróról és megvárjam a következő szerelvényt… nyilván ezt a 10 percet meg szigorúan smárolással kellett tölteni.Igen, vérnyomás problémáim nincsenek, megfelelő magasságokat hoztak.És hát Péntek délutánonként is úgy esett hogy belefért egy kis 10-20 perces jutalom falat, a kemény munkával töltött hét után.Persze a kimaradt napokon azért kis kommunikáció volt, hála az smseknek.
Egyeztettünk a keresztneveket, meg státuszokat, életkort (mondjuk teljesen mindegy ezen tényezők bármelyike, de aki ismer az most megnyugodhat, hozom a szintet a minimum 10 év korkülönbséggel), meg hangot adtunk annak hogy ki mit tudna kezdeni a másikkal. Úgy nagyobb vonalakban… 160 karakterbe azért egy teljes forgatókönyv nem fér bele.
Először úgy tűnt a játékszabályokat megfelelően értelmezi, hogy ez csak hormonális, szóval nem kell mögöttes tartalmat keresgélni, és ennek megfelelően nem kommunikált állandó jelleggel, csak az engedélyezett időkben és nem kezdett el kérdezősködni hogy ki vagyok meg mi vagyok.
Szóval minden az elképzelésem szerint zajlott.
Egészen egy Péntek délutánig. Meg kell mondjam hogy amikor szemet vetettünk egymásra már gondoltam hogy nem kispályás példánnyal állok szemben. Találkoztam már azért olyanokkal akik jól csókoltak, de azért Metrós még tudott újat mutatni. A kockahasáról nem is beszélve.Ezek mindig nagyon hidegen hagytak… kockahas… meg bicepsz… szóval nem hozott lázba, és nem adtam be reklamációt ha valakinek nem ilyen volt… (főként hogy nekem csak úgy lehet kockahasam ha filccel rajzolok kis négyzetrácsokat…).
Eddig. Aztán a pénteki kis szeánszokon egyre többször gondoltam arra hogy, hát talán ideje lenne letépni ezt a pólót, és legeltetném a szemeimet azokon a kis kockákon.
Szóval egy ilyen igen hormonálisan emelkedett pénteki szétválás után a következő smst küldte:(érted, hormonok, tombolnak,teljesen egysikú a gondolkodásod, ahogy Bunny mondaná, csúszkálsz hazafelé):
“Nagyon nehéz dolgom lenne ha azt akarnám hogy a szived is az enyém legyen?”
Szétcsúszkálás közben jéghideg zuhany. Most mondd, normális ez?! De tényleg?
Teljes sokkhatás. Azonnali jobbkéz reflexből ment a válasz:
“Mission Impossible”.
Oldal ajánlása emailben
X