Megint vasárnap reggelre jutott az irás. Most szerencsére még túl korán van hogy az ablakunk előtt tinédzserek smároljanak, bátran megihatom hát a kávémat nem fogok szivinfarktust kapni.
Tegnap levezetésként elszúrtam egy egész napot vásárlással. Nem vagyok egy nagy shopping bubus, úgyhogy ez inkább általában szenvedéses történet, de tegnap felküzdöttem magam az éves átlaghoz, mert sikerült beszereznem néhány új darabot.Asszem ez is mutatja hogy jön a tavasz. Meg az is hogy egyre sűrűbben gondolok plasztikai sebészre, mert ezzel a testtel azért lengébb ruhadarabokba csavarva magam, nem illik gyerekeket és férfiakat riogatni.Egyébként minden ilyen vásárlás egy szociográfiai tanulmány, no meg mindig megkérdőjelezem saját éppelműségemet…
Ugyanis mint tudjuk nem vagyok vékony. De ami itt van, ahhoz képest már lehet az anorexia határait súrolom. Igen, annyira durva látványokba lehet ütközni. Még mindig, ennyi idő elteltével is el tudok csodálkozni hogy itt mekkorára nőnek emberek…Babák, Gyerekeke, Tinik, Fiatalok, Harmincasok, Negyvenesek.Gigantikus méretekben. És kiteszik ami van. Senkit, semmilyen mértékben nem korlátoz a súlya. A divat az divat. Ha keresztcsikos akkor az, ha miniszoknya akkor meg az. Én meg görcsösen próbálom a lehető legjobban eltakarni azt a 10 kg (vagy 20) súlyt amivel edzek már évek óta. Felsőkből csak az a jó ami fenék alá ér, esetleg csipő vonalig… melleket szigorúa leszoritjuk (ekkora méretnél ez kihivás, úgyhogy itt általában elégséges osztályzattal tudok csak felsőbb osztályba lépni), semmi testhezfeszülő cucc (kivéve harisnya)….. ah…Nem megyek ki úgy a lakásból hogy a házi cenzúrát ne kérném meg, ellenőrzze már az esztétikai élményt. Tehát ha miután rámnézett és még mindig van kedve reggelizni, akkor nagy probléma nincsen. A kérdésem az hogy a gigantikus méretűeknek nincs cenzúrája otthon? ( Jó, tudom van akinek tényleg ez tetszik… de tényleg ennyi mindenkinek? Mert akkor ha igen, akkor máris felfüggesztem a 27. diéta kisérletemet…).
Hoppá még az lenne a kérdésem hogy ők valójában tetszenek maguknak? Mert ha igen, akkor nagyon szeretnék egy ilyen tréningre beiratkozni… Na. Elég ebből, mert messzire kanyarodtam a cimtől, meg hát akkora probléma nincs, a testem az enyém, én élek vele, és azért legtöbbször a szépet is észre veszem magamban. (körmök, szempilla, meg van egy cuki anyajegyem is hehehe).
Tehát Valentin nap. Juhéjj újabb ofisöl nap a szeretet, szerelem kimutatására. Kötelező érvénnyel, mert nem szabad lemaradni a társadalom többi tagjától. Tegnapi vásárláska során álldogálok a boltban, épp a harisnyakollekciót nézegetem, ami pont a Valentin napi 3 km hosszú üdvözlőlap állvány mellett volt. Önmagában szivet melengető látvány. A gyengébbek kedvéért kategorizálva állnak rajta a szivecskés, kizárólag rózsaszin vagy piros dizájnnal készült művészeti remekek. Férjnek. Feleségnek.Szülőnek.Gyerekeknek. HÁZIÁLLATNAK. (IGEN IGEN!, majdnem vettem én is a kutyának). Vicces. Romantikus. Békülős. Először bevallós. Titkos szerelmeses. Szeretős. Giccses (mindegyik). Valentinnap utálós de kötelességből megvevős. Szexes.
Férfiak a 3 kmes állvány előtt tömegével. (nők nem adnak ilyeneket?).Legolcsóbb kategóriánál fiatal fiú vakarja a fejét tanácstalanul. Öreg bácsi remegő kézzel kutat valami korának megfelelőt.(azok nagyobb betűvel vannak irva, hogy ne kelljen keresgélni a szemüveget, az mégiscsak illúzió romboló lenne). Apuka gurul be bevásárlókocsiban ülő 2 év körüli fiúcskával. Először megörül, hogy végre megtalálta ebben az átkozott boltban ezt a szekciót. Már azt hitte hogy igy 2 nappal Valentin nap előtt kifosztottak mindent, és kénytelen lesz valami plüssmackót venni. (abból látott még sokat, biztos az is nagyon tuti ajándék lehet ha ennyi van belőle) Meg egyébként is ki hitte volna hogy a szerszámoktól, meg a kemping felszerelésektől egyszer ilyen távolságba is el fog merészkedni.
Aztán kicsit arrébb lép, tol egy kicsit a bevásárlókocsin. Ekkor éri a meglepetés. A 3 km-es üdvözlőkártya frontvonal. Ki is csúszik hangosan a száján. “My Lord Help me”. (Istenem, segits).Kis együttérző kacaj szalad át a soron. Majd kicsit arrébbről egy idősebb tag: “Trust me, he won’t. I’ve been standing here for half an hour now”. (Hidd el, nem fog. Én már fél órája állok itt). Giga röhögés.
Ennek ellenére beszereztem egy vicces lapot (nálunk csak ez megy, én romantika gyilkos vagyok), meg már kigondoltam egy szintén nagyon humoros cuccot úgyhogy teljes sikerre számitok.És nem, nem kérek virágot, romantikus izémizét, ékszert, akármit. Nem kell semmi, röhögjünk egy jót, csókoljon meg, és elalváskor húzzon magához.
Eszembe jutott… egyszer kaptam a másik nagyon hosszú kapcsolatomban Valentin napkor virágot.Jöttem ki épp a fürdőszobából, ő meg jött be pont a lakásba és a fürdőszoba ajtóból pont rá lehetett látni a bejárati ajtóra. Jön be öltönyben, nyakkendőben, frissen borotválva, markáns parfüm illatban, kezében hatalmas hosszúszárú vörösrózsacsokor, de vagy 30 szál. Éreztem hogy lever a viz. Fizikálisan rosszul lettem. Átfutott az agyamon egy sorozat “te jó ég”. Aztán átkattantam egy másik mantrába. “jajj ne jajj ne jajj ne ne ne ne”. Nehogy letérdeljen. Csak azt ne. Nem térdelt le. (huh, ezt megúsztam… huh… már csak ez a sok rózsa idegesit… nem baj, majd elszárad). Csokor átad. Happy Valentin nap. (Ha tudnád mennyire happy…). Nappaliba kúszás, térjünk napriendre a kötelező örömködésen, beszéljünk inkább politikáról. De nem. Nem akar. Hanem inkább belekezd…: “nem kéne már nekünk összeházasodni?” (Ennyi erővel akár le is térdelhetett volna.).
Na, mint tudjuk nemleges volt a válasz, de még húztuk halasztottuk a dolgot. Persze innen már tudhattam volna hogy ha egy vörös rózsacsokortól ennyire kikészülök akkor már nem kéne nagyon erőltetni a kapcsolatot. Erre igazából csak sokkal később jöttem rá.
Szerintem Valentin nap előtt most ennyi kezdetben elég. Holnap, azaz a napján kiváncsi vagyok lesz-e új történetem. Addig is gondolkodjunk el azon hogy vajon titkos szeretőknek jár valami ezen napon? találtam egy jópofát… mert van aki szerint igen. Kép alábbiakban:
Valentine’s day – csak stilszerűen
2011 február 13. | Szerző: rybyzlyk
Megint vasárnap reggelre jutott az irás. Most szerencsére még túl korán van hogy az ablakunk előtt tinédzserek smároljanak, bátran megihatom hát a kávémat nem fogok szivinfarktust kapni.
Tegnap levezetésként elszúrtam egy egész napot vásárlással. Nem vagyok egy nagy shopping bubus, úgyhogy ez inkább általában szenvedéses történet, de tegnap felküzdöttem magam az éves átlaghoz, mert sikerült beszereznem néhány új darabot.Asszem ez is mutatja hogy jön a tavasz. Meg az is hogy egyre sűrűbben gondolok plasztikai sebészre, mert ezzel a testtel azért lengébb ruhadarabokba csavarva magam, nem illik gyerekeket és férfiakat riogatni.Egyébként minden ilyen vásárlás egy szociográfiai tanulmány, no meg mindig megkérdőjelezem saját éppelműségemet…
Ugyanis mint tudjuk nem vagyok vékony. De ami itt van, ahhoz képest már lehet az anorexia határait súrolom. Igen, annyira durva látványokba lehet ütközni. Még mindig, ennyi idő elteltével is el tudok csodálkozni hogy itt mekkorára nőnek emberek…Babák, Gyerekeke, Tinik, Fiatalok, Harmincasok, Negyvenesek.Gigantikus méretekben. És kiteszik ami van. Senkit, semmilyen mértékben nem korlátoz a súlya. A divat az divat. Ha keresztcsikos akkor az, ha miniszoknya akkor meg az. Én meg görcsösen próbálom a lehető legjobban eltakarni azt a 10 kg (vagy 20) súlyt amivel edzek már évek óta. Felsőkből csak az a jó ami fenék alá ér, esetleg csipő vonalig… melleket szigorúa leszoritjuk (ekkora méretnél ez kihivás, úgyhogy itt általában elégséges osztályzattal tudok csak felsőbb osztályba lépni), semmi testhezfeszülő cucc (kivéve harisnya)….. ah…Nem megyek ki úgy a lakásból hogy a házi cenzúrát ne kérném meg, ellenőrzze már az esztétikai élményt. Tehát ha miután rámnézett és még mindig van kedve reggelizni, akkor nagy probléma nincsen. A kérdésem az hogy a gigantikus méretűeknek nincs cenzúrája otthon? ( Jó, tudom van akinek tényleg ez tetszik… de tényleg ennyi mindenkinek? Mert akkor ha igen, akkor máris felfüggesztem a 27. diéta kisérletemet…).
Hoppá még az lenne a kérdésem hogy ők valójában tetszenek maguknak? Mert ha igen, akkor nagyon szeretnék egy ilyen tréningre beiratkozni… Na. Elég ebből, mert messzire kanyarodtam a cimtől, meg hát akkora probléma nincs, a testem az enyém, én élek vele, és azért legtöbbször a szépet is észre veszem magamban. (körmök, szempilla, meg van egy cuki anyajegyem is hehehe).
Tehát Valentin nap. Juhéjj újabb ofisöl nap a szeretet, szerelem kimutatására. Kötelező érvénnyel, mert nem szabad lemaradni a társadalom többi tagjától. Tegnapi vásárláska során álldogálok a boltban, épp a harisnyakollekciót nézegetem, ami pont a Valentin napi 3 km hosszú üdvözlőlap állvány mellett volt. Önmagában szivet melengető látvány. A gyengébbek kedvéért kategorizálva állnak rajta a szivecskés, kizárólag rózsaszin vagy piros dizájnnal készült művészeti remekek. Férjnek. Feleségnek.Szülőnek.Gyerekeknek. HÁZIÁLLATNAK. (IGEN IGEN!, majdnem vettem én is a kutyának). Vicces. Romantikus. Békülős. Először bevallós. Titkos szerelmeses. Szeretős. Giccses (mindegyik). Valentinnap utálós de kötelességből megvevős. Szexes.
Férfiak a 3 kmes állvány előtt tömegével. (nők nem adnak ilyeneket?).Legolcsóbb kategóriánál fiatal fiú vakarja a fejét tanácstalanul. Öreg bácsi remegő kézzel kutat valami korának megfelelőt.(azok nagyobb betűvel vannak irva, hogy ne kelljen keresgélni a szemüveget, az mégiscsak illúzió romboló lenne). Apuka gurul be bevásárlókocsiban ülő 2 év körüli fiúcskával. Először megörül, hogy végre megtalálta ebben az átkozott boltban ezt a szekciót. Már azt hitte hogy igy 2 nappal Valentin nap előtt kifosztottak mindent, és kénytelen lesz valami plüssmackót venni. (abból látott még sokat, biztos az is nagyon tuti ajándék lehet ha ennyi van belőle) Meg egyébként is ki hitte volna hogy a szerszámoktól, meg a kemping felszerelésektől egyszer ilyen távolságba is el fog merészkedni.
Aztán kicsit arrébb lép, tol egy kicsit a bevásárlókocsin. Ekkor éri a meglepetés. A 3 km-es üdvözlőkártya frontvonal. Ki is csúszik hangosan a száján. “My Lord Help me”. (Istenem, segits).Kis együttérző kacaj szalad át a soron. Majd kicsit arrébbről egy idősebb tag: “Trust me, he won’t. I’ve been standing here for half an hour now”. (Hidd el, nem fog. Én már fél órája állok itt). Giga röhögés.
Ennek ellenére beszereztem egy vicces lapot (nálunk csak ez megy, én romantika gyilkos vagyok), meg már kigondoltam egy szintén nagyon humoros cuccot úgyhogy teljes sikerre számitok.És nem, nem kérek virágot, romantikus izémizét, ékszert, akármit. Nem kell semmi, röhögjünk egy jót, csókoljon meg, és elalváskor húzzon magához.
Eszembe jutott… egyszer kaptam a másik nagyon hosszú kapcsolatomban Valentin napkor virágot.Jöttem ki épp a fürdőszobából, ő meg jött be pont a lakásba és a fürdőszoba ajtóból pont rá lehetett látni a bejárati ajtóra. Jön be öltönyben, nyakkendőben, frissen borotválva, markáns parfüm illatban, kezében hatalmas hosszúszárú vörösrózsacsokor, de vagy 30 szál. Éreztem hogy lever a viz. Fizikálisan rosszul lettem. Átfutott az agyamon egy sorozat “te jó ég”. Aztán átkattantam egy másik mantrába. “jajj ne jajj ne jajj ne ne ne ne”. Nehogy letérdeljen. Csak azt ne. Nem térdelt le. (huh, ezt megúsztam… huh… már csak ez a sok rózsa idegesit… nem baj, majd elszárad). Csokor átad. Happy Valentin nap. (Ha tudnád mennyire happy…). Nappaliba kúszás, térjünk napriendre a kötelező örömködésen, beszéljünk inkább politikáról. De nem. Nem akar. Hanem inkább belekezd…: “nem kéne már nekünk összeházasodni?” (Ennyi erővel akár le is térdelhetett volna.).
Na, mint tudjuk nemleges volt a válasz, de még húztuk halasztottuk a dolgot. Persze innen már tudhattam volna hogy ha egy vörös rózsacsokortól ennyire kikészülök akkor már nem kéne nagyon erőltetni a kapcsolatot. Erre igazából csak sokkal később jöttem rá.
Szerintem Valentin nap előtt most ennyi kezdetben elég. Holnap, azaz a napján kiváncsi vagyok lesz-e új történetem. Addig is gondolkodjunk el azon hogy vajon titkos szeretőknek jár valami ezen napon? találtam egy jópofát… mert van aki szerint igen. Kép alábbiakban:
Oldal ajánlása emailben
X