Anyuskám, hol a fenébe is vagy?! A heti átlagot se hozzuk így. (na jó nem igaz, mert epp írtál, de hát ezt elkezdtem már pár napja írni… szóval csakazértis így hagyom, majd néha-néha elolvasod és akkor hátha lelkiismeret furdalásod lesz:)
Tisztában vagyok azzal mostanra már, hogy két opció van:
1. Ha szar az idő otthon az egyenesen arányos az írásba fektetett időddel, max kicsit rosszabb a kedved.
2. Ha állat jó idő kezd lenni, akkor meg a fene se fog téged a gép elé enni, viszont jobbnál jobb sztorikkal gazdagodhatsz.Gyanítom hogy most a második opció az érvényes, de azért kapd össze magad.
Itt közepes napok váltják egymást, közepes izgalmakkal, úgyhogy most csak a múltból tudok tallózni ha valami érdekessel szeretném feldobni a mai bejegyzést.Ja, nem. Más drámája, de sort és véleményt kíván.
Azt hiszem válás szagot érzek. Ismerősék oldaláról. Illetve éreztem ám én a válás szagot már vagy jó másfél éve, de a szag az elmúlt hetekben kimondott mondatokká alakult át.A nagyszerű hír az, hogy mindkét fél napi rendszerességgel beszámol a vívódásairól. Én meg estére érzelmi nullaként vánszorgok haza, pont olyan érzés mint amikor az energiavámpírok hegyes kis fogaikkal rácsatlakoznak a vékony bőrödön keresztül egy vérdús területre és hangos szörcsögések közepette elkezdik szívni a véredet és közben elégedetten cuppognak, hogy jó jó, sűrű is és édes is, vámpírpocakjuk meg egyre csak nő. Mire hazaérsz a vérszegénység felirat a sarokról már jól látható, és a helyi vámpírok már csak lemondóan legyintenek ha meglátnak.Sztori kívülről nézve, roppant egyszerű. Adott egy férj meg egy feleség, 2 gyerek, mindkét oldalon 1-1 igen primitív anyós, és 1-1 igen papucs após. Szekálás a maximumon. Gyaníthatólag egyik anyuka se ilyen párt képzelt el édes gyermekének.
Ehhez tegyünk még hozzá néhány kanál külföldre települést, idegen hely, város, emberek, szokások, barátok és közösség száma nulla és szórjuk meg azzal az igen nem humánus gondolattal, hogy a férj és feleség 1 munakahelyen dolgozik.
A rövid távon egymástól való hányás borítékolva (stílszerűen repülős hányószacskózva) van.
A balhé már egy nem meghámozott retken el tud indulni, és képes a felgyülemlett sérelem, sértettség a veszekedést akár órákig életben tartani.Szex? Az mi? Kívánás? Max a szomszédot. Színjáték a maximumon. Csodás energiák mennek kárba.
Klasszikus módozat szerint a nő időben jelezte hogy gáz lesz ha ez igy megy tovább. Gáz is lett. És szintén klasszikus módon a férfi most kétségbeesetten próbálja a 10 évvel ezelőtt elhasznált udvarlási technikákat visszaerőszakolni a hétköznapokba. Miközben a nő már döntött. Hosszú szenvedésnek nézünk elébe. Nő meg van győződve arról hogy ez már nem áll vissza a rendes működésbe, főként amiatt, mert nincs szex, hisz már a szagát sem tudja elviselni a hímnek. (gonosz dolgokra ne gondoljunk, szeretik ám ők egymást, mint testvérek, baltát még egymás hátába nem vágnak, ennél azért intelligensebb a páros).
A férfi meg úgy gondolja hogy kis figyelem, kis törődés, és máris újra rápattan az asszony. A realitásoknál maradva, azért erre lassan 2 éve nem volt példa.Véleményt nem nyilvánítok feléjük, mert még a végén rám fogják a rossz tanácsot. Lapulok és hallgatok, mondom a bölcsességeket hogy adj időt, gondold végig, és csinád úgy hogy a legjobb legyen. Bla bla bla bla. Viszont azért véleményem az van.
A fenti álláspont röviden összegezve: veszett fejsze nyele. Nulla. Esélytelen. Erről szakavatott pszichológusok lehet másként értekeznének, de én mint laikus, 1 darab saját példával tarsolyomban azt mondom, ha a szex meghalt akkor sürgősen lerövidíteni a szenvedést és még sürgősen továbblépni.
Ezt már nagyon hitelesen tudom előadni, mert én míg megszereztem ezt a tapasztalatot majdnem 1 évet végig küzdöttem.
(jajj ne ne fogd a fejed, lassan tanulok és kizárólag a saját hibáimból. ezért is igyekszem minél több hibát elkövetni hahaha).
Úgyhogy az elkövetkezendő hetek, hónapok kettőjük torzsalkodásáról fog szólni, meg hallgatásról, és azt is borítékolom hogy ez a helyzet durvulni fog…. A sértett férfi nem kellemes veszekedő társ, kicsit tartok attól hogy a mostani hidegháború át fog menni egy tányérdobálós ellehetetlenítős frontvonalba.
Ezt a kategóriát ismeretségtől függetlenül nagyon nem szeretem.A fenti példa is mutatja, annak ellenére hogy minden rózsaszínen indult, elszaródott. Boldogság mint olyan múlandó, vagy csak pillanatnyi, tehát nem árt időről időre értékelnünk amink éppen van.
(és persze nem tudom kizárni azt a lehetőséget hogy 1-2-3-5-10 év múlva én éppen nem egy fröcsögős, férfigyűlölős bejegyzést fogok gépelni a törött tányérokon üldögélve). (Viszont felhatalmazlak hogy pofozz fel ha időközben elhagynám az intelligenciámat).
Végre Kedd vagy Szerda vagy amikor végre már befejezem ezt a bejegyzést
2011 március 30. | Szerző: rybyzlyk
Anyuskám, hol a fenébe is vagy?! A heti átlagot se hozzuk így. (na jó nem igaz, mert epp írtál, de hát ezt elkezdtem már pár napja írni… szóval csakazértis így hagyom, majd néha-néha elolvasod és akkor hátha lelkiismeret furdalásod lesz:)
Tisztában vagyok azzal mostanra már, hogy két opció van:
1. Ha szar az idő otthon az egyenesen arányos az írásba fektetett időddel, max kicsit rosszabb a kedved.
2. Ha állat jó idő kezd lenni, akkor meg a fene se fog téged a gép elé enni, viszont jobbnál jobb sztorikkal gazdagodhatsz.Gyanítom hogy most a második opció az érvényes, de azért kapd össze magad.
Itt közepes napok váltják egymást, közepes izgalmakkal, úgyhogy most csak a múltból tudok tallózni ha valami érdekessel szeretném feldobni a mai bejegyzést.Ja, nem. Más drámája, de sort és véleményt kíván.
Azt hiszem válás szagot érzek. Ismerősék oldaláról. Illetve éreztem ám én a válás szagot már vagy jó másfél éve, de a szag az elmúlt hetekben kimondott mondatokká alakult át.A nagyszerű hír az, hogy mindkét fél napi rendszerességgel beszámol a vívódásairól. Én meg estére érzelmi nullaként vánszorgok haza, pont olyan érzés mint amikor az energiavámpírok hegyes kis fogaikkal rácsatlakoznak a vékony bőrödön keresztül egy vérdús területre és hangos szörcsögések közepette elkezdik szívni a véredet és közben elégedetten cuppognak, hogy jó jó, sűrű is és édes is, vámpírpocakjuk meg egyre csak nő. Mire hazaérsz a vérszegénység felirat a sarokról már jól látható, és a helyi vámpírok már csak lemondóan legyintenek ha meglátnak.Sztori kívülről nézve, roppant egyszerű. Adott egy férj meg egy feleség, 2 gyerek, mindkét oldalon 1-1 igen primitív anyós, és 1-1 igen papucs após. Szekálás a maximumon. Gyaníthatólag egyik anyuka se ilyen párt képzelt el édes gyermekének.
Ehhez tegyünk még hozzá néhány kanál külföldre települést, idegen hely, város, emberek, szokások, barátok és közösség száma nulla és szórjuk meg azzal az igen nem humánus gondolattal, hogy a férj és feleség 1 munakahelyen dolgozik.
A rövid távon egymástól való hányás borítékolva (stílszerűen repülős hányószacskózva) van.
A balhé már egy nem meghámozott retken el tud indulni, és képes a felgyülemlett sérelem, sértettség a veszekedést akár órákig életben tartani.Szex? Az mi? Kívánás? Max a szomszédot. Színjáték a maximumon. Csodás energiák mennek kárba.
Klasszikus módozat szerint a nő időben jelezte hogy gáz lesz ha ez igy megy tovább. Gáz is lett. És szintén klasszikus módon a férfi most kétségbeesetten próbálja a 10 évvel ezelőtt elhasznált udvarlási technikákat visszaerőszakolni a hétköznapokba. Miközben a nő már döntött. Hosszú szenvedésnek nézünk elébe. Nő meg van győződve arról hogy ez már nem áll vissza a rendes működésbe, főként amiatt, mert nincs szex, hisz már a szagát sem tudja elviselni a hímnek. (gonosz dolgokra ne gondoljunk, szeretik ám ők egymást, mint testvérek, baltát még egymás hátába nem vágnak, ennél azért intelligensebb a páros).
A férfi meg úgy gondolja hogy kis figyelem, kis törődés, és máris újra rápattan az asszony. A realitásoknál maradva, azért erre lassan 2 éve nem volt példa.Véleményt nem nyilvánítok feléjük, mert még a végén rám fogják a rossz tanácsot. Lapulok és hallgatok, mondom a bölcsességeket hogy adj időt, gondold végig, és csinád úgy hogy a legjobb legyen. Bla bla bla bla. Viszont azért véleményem az van.
A fenti álláspont röviden összegezve: veszett fejsze nyele. Nulla. Esélytelen. Erről szakavatott pszichológusok lehet másként értekeznének, de én mint laikus, 1 darab saját példával tarsolyomban azt mondom, ha a szex meghalt akkor sürgősen lerövidíteni a szenvedést és még sürgősen továbblépni.
Ezt már nagyon hitelesen tudom előadni, mert én míg megszereztem ezt a tapasztalatot majdnem 1 évet végig küzdöttem.
(jajj ne ne fogd a fejed, lassan tanulok és kizárólag a saját hibáimból. ezért is igyekszem minél több hibát elkövetni hahaha).
Úgyhogy az elkövetkezendő hetek, hónapok kettőjük torzsalkodásáról fog szólni, meg hallgatásról, és azt is borítékolom hogy ez a helyzet durvulni fog…. A sértett férfi nem kellemes veszekedő társ, kicsit tartok attól hogy a mostani hidegháború át fog menni egy tányérdobálós ellehetetlenítős frontvonalba.
Ezt a kategóriát ismeretségtől függetlenül nagyon nem szeretem.A fenti példa is mutatja, annak ellenére hogy minden rózsaszínen indult, elszaródott. Boldogság mint olyan múlandó, vagy csak pillanatnyi, tehát nem árt időről időre értékelnünk amink éppen van.
(és persze nem tudom kizárni azt a lehetőséget hogy 1-2-3-5-10 év múlva én éppen nem egy fröcsögős, férfigyűlölős bejegyzést fogok gépelni a törött tányérokon üldögélve). (Viszont felhatalmazlak hogy pofozz fel ha időközben elhagynám az intelligenciámat).
Oldal ajánlása emailben
X