Tömeközlekedés mint ismerkedési helyszin. Stilusok és Stratégiák.

2011 január 8. | Szerző: rybyzlyk

Szép szombat reggel van itt és azonnal beleronditanék a szombat délutánodba egy orbitális leszúrás inditásával, ugyanis napok óta nem irtál. A hülye kifogásokat hogy munka meg ilyen semmiségek sajnos nem tudom elfogadni, azt sem hogy állandóan szexelned kell és ezért nem tudsz aludni, mert ugye mint megtudtuk neked ez szimultán megy, (2 bejegyzéssel korábban a részletek, ha valaki nem olvasta volna) alvás közben lemegy a szexprogram, szóval tulajdonképpen rengeteg időt spórolsz. Na de akkor mi van?! Magyarázatot akarok, lehetőleg valami elfogadhatót amit a pont agyammal is meg tudok érteni.Ameddig ezt szépen kitalálod, addig előbányászok valami kis sztori félét, meg összefoglalnám a hetemet.

Csodás mesés fantasztikus hét volt, azt leszámitva hogy csütörtök óta mintha valami torokgyulladást gyűjtöttem volna össze, ami kicsit kedvezőtlenül hat az amúgy elég jó kedvemre, meg a hangomra. (Mondjuk ennek a ténynek van rajongója természetesen a pasim személyében).

Feltehetőleg én vagyok az egyetlen európai világosabb szinösszeállitású – ráadásul nőstény – lény, aki itt tömegközlekedéssel támadja meg a munkahelyét nap mint nap, úgyhogy érnek kalandok rendesen.

Az itteni tömegközlekedés részben szarabbul szervezett mint otthon, értsd: kevesebb és szarabb helyen lévő busz – metro megállók amelyekhez természetesen leginkább kocsival lehet eljutni. (HAHAHA) Na most aki nem vezet (én, még mindig és egyenlőre) az mindig szorul valami kis plusz segitségre. Amikor ezt a kis akadályt megugrottuk és röpke 126 óra google map nagyitás, kicsinyités, sztriiit vjúv és 2715 kattintgatas után megtervezzük utunkat a tömegközlekedéssel már boldogok is lehetünk .Szóval eldobatom magam az első csatlakozási pontig, és utána indulnak a kalandok.

Megjegyezném, hogy bár kevesebb, meg szarabb, de ami van a tömegközlekedési palettán az viszont óramű pontossággal működik, nagyon tervezhető és viszonylag kellemes is. Télen fűtött, nyáron hűtött, tiszta, rendes és ráadásul Magyarországon gyártott buszokkal száguld a nép. (Teljesen hazai pályán mozgok, gondolom az első időkben néztek nagyokat hogy ez a nagy fehér asszony honnan tudja hogy hogy kell jelezni, de hát akinek van ugye 20+ év BKV tapasztalata a tarsolyában, azt nagyon sokkolni semmivel sem lehet).

A buszvezetők köszönnek! udvariasak, és ha éppen elmész 2 hét szabadságra, már hiányolnak is hogy hol voltál. (Lehet mondjuk hogy a munkahelyem beépitett emberei és csak odafigyelnek hogy ne lógjak).

A metrón (is) ugyanabban az időpontban általában ugyanazok az emberek utaznak, viszont ha valaki újonc lép be a szerelvényre, az készülhet arra hogy 80 szempár fog rászegeződni mert megzavarja a mi kis megszokott csapatunkat. 

Tehát visszatérve mivel gyanithatólag sok embernek én vagyok az első – mármint fehér nő akit hajnali 7 előtt látnak a metrón – kapok rendesen érdeklődést, és még nem vagyok annyira elszállva magamtól hogy azt higyjem hogy ez a hetedhétországra szóló szépségemnek szól, igyhát ezt reálisan tudjuk be a kuriózum faktornak.

(Mint otthon amikor felszáll egy 2 méteres izmos kis fekete a hetes buszra csúcsidőben, öltönyben, nyakkendőben, rolex órával. Őt is válogatás nélkül Mariska, Piroska és Gizi néni is megvizslatja).

Nem vagyok egy nagy ismerkedős tipus igy publikus közegekben, és eléggé antiszociális formát hozok, reggeli alpfelszerelesem része a füllhallgató fülben (még ha nem is hallgatok zenét) és a telefonom merev bámulása a megszokott rutin. Tehát élő ember nem férközhet közelembe, mert szuperelutasitó aurát csinálok.

Ennek ellenére vannak ilyen vakmerőek akik próbálkoznak:

 Eddig a következők voltak a metró megállóban:

 – Két 190 magas fekete kétoldalról megáll mellettem a metró megállóba hogy “azangyalat anyukám milyen jól nézel ma ki, innen mész dolgozni?”  (persze itt csövezem a metró alatt, irtó kényelmes csak felszaladni reggelente)

– A héten egy fehér, tokától bokáig tetovált inditott azzal hogy “you are so hot, do you go to work from here?”  (gyanitom oktatás van a sarkon ahol ezeket a mondatokat tanitják be).

– Szintén fehér csávóka, térdig lecsúsztatott háromnegyedes farmergatyóval (ez itt nagy divat…), lyukasztott fülekkel, tudod az a fajta ami széthúzza a fülcimpádat, és ha nincs elég függönyakasztó, akkor ha a karnis  mellé álsz tökéletesen hasznodat tudják venni, bézból sapka félreforditva, rágózás a csámcsogós fajtából, szöveg hasonló mint a fentiek, de lekoptathatatlan. Erősködik hogy érti hogy van pasim, de hát gyűjtsek csak barátokat, ő erre nagyon megfelelő, meg hát ő szuperjófej, ne legyek már ilyen hülye picsa. Imádom hogy pontosan jár a metró, mert tudom mikor kell meginduljak hogy ismét egy kocsival előrébb végezzem és ez a függönyakasztós lehetőleg ne velem töltse el az elkövetkezendő 20 percet.

 A metrón már kicsit jobb a felhozatal, ott tudom én is legeltetni a szememet, meg jelentősen javul a szinösszeállitás. Ott is értek már meglepetések, először a negativból szemezgetnék:

Fehér, szintén a bokáig tolt nadrág, kilógó boxeralsó, lyukasztott fül tipusból: áll szépen a metrón és stiről, tokától, bokáig, nagyon bevet mindent, többször eljátsza a bokától felfelé szépen lassan elidőzök a füled cimpájáig majd vissza szemtornát, amikor meg véletlen odanézek nyelvtehetségét akarja onnan bemutatni és félreérthetelenül orális műsorszám alatt bevetendő mozdulatsort imitál.

Ezzel a helyzettel két gond van. Az egyik hogy ez a helyzet annyira alpári hogy már fel sem húzom magam a parasztságon, főként hogy a csávó van vagy 20 éves és 3 hónapos is, én meg megint elmondom 30 felett vagyok és még a legjobb megvilágitásban se tűnök 28nál fiatalabbnak.

A másik gond, de inkább felvetés hogy az ilyen gombostű agyúaktól szivesen megkérdezném, hogy Te, ez amit most csinálsz, az esetek hány százalékában volt sikeres? Mennyi randid lett ilyenekből? Sőt hányon sikerült az előbb imitált techinkát a valóságban is bemutatni?.

Tehát ez tökéletes megfelelője az otthoni munkások az árokban füttyögnek utánad meg beszólnak hogy jól megb*sználak anyukám kategóriának.

Kérdezem én, hány “hogyan ismertétek meg egymást” történetet hallottál ami úgy kezdődött hogy mentem az utcán és utánam füttyögött meg beszólt, mire én hátrafordultam és azonnal beleszerettem, fel is hivtam magamhoz egy jó kis szexre és hát azóta elválaszthatatlanok vagyunk.?

Gyanitom nullát.

Tehát leszögezhetjük hogy ez az ismerkedési stilus folyamatosan kudarcot fog vallani. 

A fenébe elszaladt az idő, de ma még jövök. Ezt a Tömegközlekedési ismerkedési szokások fejezetet még kivesézem.Ma.

Bevezetés és előszó

2010 december 18. | Szerző: rybyzlyk

 

15 éve nem találkoztunk. Nem volt különösebb oka, csupán így alakult. Hála az iwiw, facebook, és egyéb közösségi oldalaknak újra megtaláltuk egymást. Van bepótolni valónk, kérdések, és meglepően sok közös pont.

Magunknak, vagy másnak írjuk-e ezt a blogot? Nem tudom. Egészen biztos viszont, hogy néha írt az élet olyat amelyet a fantázia se szülhetett volna jobban, és az is igaz hogy mindkettőnk fantáziája igen élénk.

Melyik történet igaz, s melyik kitalált? Döntse el aki olvassa.

(természetesen a megtörtént eseteket olyan kis mértékben módosítottuk hogy szereplői se most, se később ne ismerjenek magukra, és mások se rájuk) 🙂